HS7 + 30Y - 2010.10.08. @ Bridge

Mivel az el?zenekart lekéstük, tehát érdemben nem tudok nyilatkozni róluk, had kezdjem rögvest egyik igencsak bemulatott ismer?söm poénjával: ha koncertjük után megérintjük ?ket, akkor mi lennénk a Kipu-fogók, haha! Kilenc óra magasságában már annyira durván megtelt a hely, hogy alig lehetett sörhöz jutni, így ajánlatos volt minimum kettesével fogyasztani ?ket – éltünk is rendesen ezzel a módszerrel…

Felcsendült egy RHCP dal, mire a népség felkapta a fejét – hatásos belép?je volt ez a 30Y-nak. A terem fulladásig megtelt tinilányokkal és azok mindenféle, fajta, nem?, alakú, és halmazállapotú hozzátartozóival – majd pedig megkezd?dött az össznépi „súrlódjunk egymáshoz” jelleg? tánci-tánci. Már a koncert elején meg lehetett gyulladni, annyira iszonyatos h?ség uralkodott bent – bezzeg a csajok így sem akartak vetk?zni… Sorra hangzottak el a slágerek: Gyerünk, Defender, Teremt?s, Puhatalpú lányok, Pont úgy kezdem el, Dadog, Semmi szédít? magasság, Bájtos mosolyú lány, Felh?, bár akadtak számomra kevésbé ismert dalok is, gyanítom az új lemezr?l is szólt ez-az. Beck Zoliék meglepetésként egy jól ismert HS7 slágert szintén feldolgoztak, remekül szólt a Mikor utoljára láttalak így harmincipszilonos változatban. És aki csak egyedül a Bogozd ki cím? emerkett?-kompatibilis szerzemény miatt jött el, az is megkapta a magáét; felh?tlen bolondériázást meg a random ugrálásokat egy, az ormányánál vitézül a magasba emelt, felfújható kék kiselefánt tette még felejthetetlenebbé…

Félórás szünet, majd következett a HS7, amire sajnálatos módon már feleannyi ember sem volt kíváncsi, holott szerintem ugyanolyan klassz zenét nyomnak, mint el?z? társulat, ha nem jobbat! Akik maradtak, persze szétmozogták magukat, de azért sokkal jobb összképet mutatott volna, ha mindenki így tesz. Sz?cs Krisztián permanens gitárhangolásai közben néha azért dalok is el?kerültek, úgymint: Mozdulj!, Sajnálom, Ez a szerelem, Szia, Magyar világsztár, Dél-Amerika, Hol van az a krézi srác?, Márta, Szörny? gyerek, vagy például a Ne nézzen úgy rám anno a Budapest Dolls-os id?kb?l. ?k is elnyomtak egy 30Y nótát - hirtelen nem jut eszembe mit, lényeg, hogy így köszöntötték tízéves pécsi zenekart, aztán körübelül egyórás produkciójuk