“Szörny?séges” szerda a Pecsában - Sister Sin, The Dogma, Lordi - 2010.11.17.

Gabriel - 2010. november 21. vasárnap, 10:08    
LordiElkésni úgy, hogy te azt hiszed id?ben vagy egyszer?. Ezt mi be is bizonyítottuk szerda este, mivel a  Pecsa honlapján nyolc órára kiírt kezdés valójában jóval korábbi volt.
Reklám:
Amikor háromnegyed nyolcra megérkeztünk a bejárathoz furcsa volt, hogy senki sem csoportosul odakint, majd közelebb érve az is, hogy bent már megy a buli. Miután bejutottunk egyb?l beloholtunk a terembe, ahol els? megdöbbenésemet az este során a közönség létszáma okozta. Nagyon kevesen voltak: ekkor még jó, ha szerényen a terem negyedét töltötték csak ki az emberek. A svéd Sister Sin már javában játszott és mint kiderült az utolsó két számra sikerült beesnünk, ami hogy teljesen ?szinte legyek nem szólt a legjobban. Sem a hangosítás, sem az énekhang nem volt teljesen rendben. Persze a látvány a fiúkat szerintem kárpótolta, hiszen a frontasszony elemében volt. Rövidke nadrágjában rázta a haját, jött-ment a színpadon, emelgette a mikrofonállványát és egy vadmacska benyomását keltette. A második megdöbbenésem akkor történt amikor bekapcsoltam a fényképez?gépemet és a napközben ellen?rzött elemek kapcsán kedvesen és pirosan villogott az a bizonyos kis jel. A tanulság számomra, hogy mindig legyen kéznél pótelem, mert különben jól meg kell gondolni mir?l mennyi képet készítesz.
 
Az els? zenekar után szükségét éreztük egy kellemesen h?vös és habos sörnek. És ezzel elérkeztünk a harmadik megdöbbenésemhez. A csapolt Borsodi szénsavtalan és savanyú volt, de a pultos fiú szerint ilyen a normális íze. Számomra a normálistól messze volt, ezért inkább becseréltük dobozos sörre és megpróbáltunk úgy tenni, mintha ez a kis mal?r nem következett volna be.
 
A második színpadra lép? zenekar az olasz The Dogma volt, akik szintén nem ny?göztek le. A hangosítás itt is igencsak rossz volt: az ének sokat kapott és ezáltal betöltötte a félig üresen kongó teret az énekes magasan sikítozó hangja. A magas hangot még csak-csak elviselem, de sajnos nála mindez a fels? tartományban elég bizonytalan és hamiskásak volt. A közönség már ugyan lelkesebbnek t?nt, mint a Sister Sinnél, de még mindig elég lagymatag volt a hangulat. A színpadi kép számomra egy kicsit túlzottan teátrálisra sikeredett az énekes el?adás módja miatt, ami egyáltalán nem volt összhangban a zenekar többi tagjával: volt letérdelés, sok égfelé nyújtott kar és persze még több hajat simogató mozdulat is, míg a zenészek csak topogtak és a zeneszerszámukon játszottak. Itt egy csodálatos fél mondatott kaptam b?ntársamtól, G-t?l, de mivel nem írtam le csak nyomokban tudom visszaidézni, ami valahogy így szólhatott: az énekes fekete selyemingér?l visszaver?d? fény csodásan csillan meg a gondosan kivasalt és a koncert közben is sokat simogatott haján. Az én szimpátiámat nem nyerték el, emiatt inkább kintr?l szemléltük, hallgattuk a koncert második felét.
Lordi 
Végül a finn Lordi is megérkezett a színpadra, ekkora azért már többen voltak, de “félházon” túl nem terjedt az érdekl?dök száma. A színpadon megjelentek aprólékos gonddal elkészített jelmezeikben a tagok és egyb?l bele is vágtak. Mr. Lordi vezényletével Awa, Amen, Ox és Otus egy különleges este  reményét keltették. A Kita-t felváltó Otus nem is olyan rég foglalta el helyét a doboknál, de ebb?l sem a jelmezén, sem a játékán nem látszódott semmi. Néha egy-egy plusz karakter feljött a színpadra, mint például egy headbangel? nagyi, akinek rizspor szállt a parókájából, vagy egy szamuráj, akit Otus lefejezett, de sajnos valahogy hiányzott valami, amit?l azt mondhatnám, hogy ez egy fantasztikus koncert volt. Miközben néztem ?ket eszembe jutott, hogy volt szerencsém a Dark floors cím? horrorfilmhez, amiben Lordiék alakítják a rossz fiúkat, de azt kell mondjam, hogy így él?ben sokkal ijeszt?bbnek t?ntek a jelmezek. A kötelez? slágerek, mint a Would you love a Monsterman, a Devil is a Loser, a Dynamite tonite, a How's your Daddy, a Hardrock Hallelujah és az elmaradhatatlan Blood Red Sandman egyt?l-egyig felcsendültek. Szerencsére itt már jól szólt a hang és semmib?l sem volt több, vagy kevesebb. Összességében véve kellemes volt, de nem mindent elsöpr?. Valószín?leg rányomta a bélyegét az egész koncertre az, hogy nagyon kevesen voltak és hogy a Gwar óta valahogy már nem is annyira ijeszt?ek és szórakoztatóak.
 
Gabriel
 
További infó:
http://www.sistersin.com/
http://www.thedogma.net/
http://www.lordi.fi/


Szólj hozzá a cikkhez