Amorphis, Orphaned Land, Ghost Brigade – Diesel 2010.11.21.
Nem akartunk lemaradni semmir?l, ezért kapunyitás el?tt érkeztünk a helyszínre. A Diesel Club bejáratánál kígyózó sor arról tanúskodott, hogy nem csak mi vártuk már nagyon ezt a koncertet.
Miután bejutottunk és végigjártuk a ruhatár-pult-néz?tér-merch „kötelez?” útvonalat, kerestünk egy üres sarkot, hogy a buli el?tt még nyugisan felhörpinthessünk egy hangolósört. Sokat nem kellett várnunk, a Ghost Brigade pontban fél nyolckor csapott a húrok közé.
A küzd?téren nem volt nagy tolongás, az emberek eleinte csendesen szemlélték és hallgatták a death/doom melódiákkal operáló bandát. Azért szépen fokozatosan beindult a koncert, a súlyosabb riffeket a néz?k vad fejrázással is jutalmazták. Az el?adás élvezhet?ségén némileg rontott, hogy a frontember nem végezte maradéktalanul feledatát: nagyon keveset kommunikált a közönséggel és éneklés közben végig úgy kapaszkodott a mikrofon állványba, mintha az lenne az egyetlen biztos pont a színpadon. A zenészek hiába tettek meg minden t?lük telhet?t, ezen az estén nem tudtak átüt? sikert aratni. Nem volt túl nagy ováció, és miután levonultak, a néz?tér is hamar kiürült.
Mi is megindultunk a pult felé, hogy a következ? koncertnek már egy friss korsó sörrel felvértezve vághassunk neki. A szervezésnek és a sörcsap el?tti sornak köszönhet?en, csak az Izraelb?l érkezett Orphaned Land intrójának a végére értünk vissza. Ahogy beléptünk, a következ? színpadkép tárult elém: négy metalarc, középen pedig Krisztus osztja az igét fehér köntösben. A szám végén az énekes, Kobi Fahri maga cáfolt rá erre, a következ? poént elsütve: „Nem vagyok Jézus, én nem vagyok sz?z!”. Kobi egyébként nagyon karizmatikus egyén, a dalok közti szünetekben is minden szem és fül rá szegez?dött. A fellépés nagyon jól sikerült, a termet id?közben megtölt? tömeg láthatóan élvezte a közel-keleti dallamokkal s?r?n átsz?tt progos ?rületet. A koncert közepén még egy izraeli zászló is el?került valahonnan. Programjuk bázisát az új The Never Ending Way of ORwarriOR címet visel? lemez képezte, de elhangzott többek közt az Ocean Land is, a nagysiker? Mabool albumról. A csapat nagyon jól érezte magát, pörögtek rendesen. Volt állva dobolás, közönség énekeltetés, hangfalon állva gitározás és headbang hegyek, vagyis minden, ami egy jó hangulatú bulihoz szükségeltetik. Viszont történt egy sajnálatos incidens is, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni: egy „harcos kedv? hazánkfia” nem tudta megállni, hogy ne kritizálja hangosan a banda vallási hovatartozását. Az illet?re kés?bb a szekusok rászóltak, így szerencsére nem lett komolyabb balhé. Ett?l a kis közjátéktól eltekintve az együttes remekül el?készítette a közönséget az est záró produkciójára.
Ismét elhagytuk a táncteret, hogy pótoljuk a tombolás következtében fellépett folyadékhiányt. Kifelé sem volt egyszer? a dolgunk, de befele már alig tudtuk visszaverekedni magunkat, mert id?közben a terem zsúfolásig megtelt Amorphis fanokkal. A kisegít? személyzet nem sokat szórakozott az áttszereléssel és hangolással, gördülékenyen ment minden, és már kezd?dhetett is a finn durvulás. A nyitószám a Skyforger volt. A közönséget nem kellett bíztatni, egyb?l heves fejrázásba kezdett és ezt nagyjából a koncert végéig abba sem hagyta – köszönhet?en a Best of jelleg? setlistnek. 
A színpadon az énekes jellegzetes és elmaradhatatlan rasztakörözését leszámítva nem volt nagy mozgás, de a statikusságot ellensúlyozta a szinte tökéletes játék és hangzás. Sorra csendültek fel olyan slágerek, mint a The Smoke, Silent Waters, Silver Bride. A terem falait is megrenget? hörgéssel el?adott Black Winter Day igen komor, de mégis csodálatos hangulatot árasztva zárta az estét. Persze visszatapsoltuk ?ket, így jutalmul meghallgathattunk még három tételt. Búcsúzáskor Tomi Joutsen megígérte, hogy nemsokára visszatérnek hozzánk, reméljük, ezt az ígéretet mihamarabb teljesítik majd.
A finn metal nagyjai a ráadással együtt tizenöt dalt játszottak, nem egész másfél óráig tartott a koncertjük. Ezt sokan keveseltük, de a nagy többség láthatóan elégedett volt az el?adás hosszával, a min?séggel pedig senkinek nem lehetett gondja.
Mindent egybevetve, nagyon jó estét tudhatunk magunk mögött, kevés negatívummal és fergeteges el?adásokkal. Csak az bánhatja, aki nem tudott eljönni!
Kapcsolódó weboldalak:
Fotó: Simon Borbála
Nervus
