Paddy and the Rats, Inka-H @ Bridge – 2011.03.23.

Kilences kezdés tizenegyig húzódott, addig a társasággal vígan söröztünk, és szemrevételeztük, hogyan telik meg fullra a hely szórakozni vágyó fiatalokkal. Igaz, hogy szerda volt, és másnap korosztálytól függ?en suli illetve meló, de igazából kit érdekel, ha a belép? sem eget renget? (500 pénz), ráadásul baromi hangulatos ereszd-el-a-hajam buli várható!

Bemelegítésként az Inka-H nev?, U2 tribute szórakoztatta a teremben összesereglett népeket. Bonós-négyesünk minden igyekezetével azon volt, hogy átadja az eredeti zenekar varázslatos stadion(pop)rock életérzését, bár a közönség inkább csak topogott meg lóbálta a sörét, minthogy magából kikelve ?rjöngött volna. (Eközben egy fura incidensnek voltam tanúja, ahol két összeakaszkodott srácot vezettek ki a teremb?l – képzelem min veszhettek össze egy ennyire békés zenén, kb. Bono vagy The Edge a durvább arc, haha!) Elmondásuk szerint tizeniksz éve zenélnek együtt, ami alatt frontemberüknek b?ven volt ideje tüzetesen áttanulmányozni Bono kolléga színpadi mozgáskultúrájának minden egyes apró kis részletet – ezt most be is mutatta. Állandó „hands in the air” attrakciója mellett a hangulat fokozása érdekében nem átallott közönséget énekeltetni, facebook-poént nyomni vagy mobillal felvenni a publikum els? sorát. Számomra tök ismeretlen dalok mellett azért olyan jól cseng? melódiák is megszólaltak, minta Beautiful Day vagy a Vertigo. Hangosítás pedig pazar volt.

Átpakolás, miegymás meg persze sör. Éjfél felé járhatott, amikor Paddy és a patkányok a színpadra léptek - alig lehetett mozogni ebben a leginkább szaunára emlékeztet? h?mérséklet? teremben, annyira megtelt táncolásra vágyó egyénekkel. Cs?rdöngöl? kocsma-punk muzsikájuk (heged?vel meg harmonikával kiegészítve) garantáltan beindította még a leglustább embert is, nem csoda, ha az egész placc egy emberként mozgott oda-vissza, de a srácok is baromira élvezték a színpadon! Tényleg nem tudok jobb meghatározást illeszteni rájuk, minthogy a korlátok nélküli, sörivós örömzene, és attól függetlenül, hogy nem egy füstös kiskocsmában játszottak, baromira átjött az egész feeling, mint olyan. A közel 80 percnyi játékid? alatt csomó kiváló nóta szólt (Pub ’n roll, Song of a Leprechaun, Hurry home, Freedom, Fuck you I’m drunk stb.), szóval a repertoárra sem lehetett panasz; s?t a visszataps után még a Rednex klasszikusát (Cotton-Eye Joe) is el?szedték egy végs? mókára!

Tavaly ?sszel láttam ?ket el?ször a Black-ben, azóta szinte rendszeres vendégei az mp3 lejátszómnak, haha! Sajnálhatja, aki kihagyta ez az estét, de mint mondták, nemsokára visszatérnek Gy?rbe, immáron az új lemezzel - szóval találkozunk májusban!

Murphy