Firkin - kanadai turné beszámoló 2011

Döbbenetes volt, amikor a torontói reptéri vámos srác felkapta a fejét, hogy „tényleg ti vagytok a Firkin?” – persze mindezt angolul. Igazán jóles? érzés volt tapasztalni, hogy vendéglátónk jegyet foglalt hírünknek is valamelyik minket megel?z? járatra. A tréfát félretéve: egyszer?en csak gondoskodtak koncertjeink promóciójáról és még számos apró dologról, ami által úgy érezhettük, mintha igazi nagy zenekar lennénk Európából.

A repül?térr?l - leginkább az amerikás filmekb?l ismert – b?rüléses Lincolnokkal gurultunk belvárosi szállodánk felé, aminek pusztán csak annyi jelent?sége volt, hogy kinti partnereink azt szerették volna, hogy jól érezzük magunkat, hiszen túl sok ember már nem szaladgált hajnalban, hogy megnézzék, milyen csiricsárén is jön meg Torontóba a Firkin.

Szállodánk igazán kényelmes volt: befészkeltük magunkat pár szobába, amelyekr?l hamar ki is derült, hogy kifejezetten nekünk, zenészeknek tartogatták, ugyanis ezek voltak Bob Marley és Eric Clapton kedvenc szobái, amelyekbe mindig visszatértek torontói koncertjeik során. Lestünk is er?sen, mint Rozália a mozáliában, persze füvet nem találtunk, nem is n? a 23. emeleten.

Ébredésünk után azonnal mentünk is els? fellépésünk helyszínére, a karmazsinvörös Quail & Firkin Pubba, ahol els? ízben találkoztunk a nagyérdem?vel és turnémenedzserünkkel, Gary-vel, aki egy végtelenül kedves figura, és aki nem szállt el magától, noha az évek során olyan együttesekkel dolgozott együtt, mint az AC/DC, a Police vagy az ír punk m?faj ?satyja, a The Pogues. Nagy megtiszteltetés volt vele dolgozni és profi stábjával. Profizmusukat jól mutatja, hogy az els? koncert után úgy mehettünk a további állomásokra, hogy érkezésünkre már állt a színpad, minden zenész egyéni beállításait figyelembe véve, s ha egy húr elszakadt koncert közben, egy fehér keszty? nyúlt ki a fekete színpadi függöny mögül egy póthangszert tartva. Nem vagyunk ehhez hozzászokva, mondanom sem kell.

És hát a koncertek: eszméletlen bulikban volt részünk az els? perct?l fogva. Rengeteg rajongót, lelkes „groupie”-kat gy?jtöttünk magunk köré, akik végigkísértek minket minden további turnéállomáson.

Szent Patrik Napján (március 17-én), az írek leg?rültebb ünnepén a Lee’s Palace-ban léptünk fel, amelyet már jó el?re beharangoztak a Now-ban, Torontó egyik legnagyobb lapjában. Telt ház fogadott minket, tet?t?l talpig zöldbe öltözve, sörrel és whiskey-vel a kezében. A hely - nevével ellentétben ­- amúgy nem egy palota: a backstage csöveib?l jó néhány darabot kitépett az id? vasfoga, a falakat sem mostanában meszelték ki. Mégis minden tag megbabonázva indult firkinizálni, hiszen tudták, ugyanazokat a kilincseket fogják meg színpadra lépés el?tt, mint egykor a Nirvana vagy az Oasis, és ugyanazokon a lépcs?kön ereszkednek a közönség elé a függöny mögül, mint el?tte lév? nap a Sum41. Varázslatos hely volt, annyi biztos, a technika pedig világszínvonalú.

Másnap a Bull & Firkinben skandálva tapsoltak vissza minket. Csak azt lehetett hallani, hogy „Vissza! Vissza!”. Magyarul! Nem kérdés, magyarok voltak a javából, felkészültek Firkinb?l, az el?z? napok koncertjein felbuzdulva. Hatalmas érzés volt, 8000 km-re az otthonunktól!

Minden szempontból sikeres volt firkinizáló turnénk: együttm?ködési ajánlatot kaptunk egy floridai médiacég tulajdonosától, valamint meghívtak minket 2012-re egy újabb kanadai turnéra és az Egyesült Államokba, Kaliforniába.

Úgy éreztük, tényleg a világ tetején lehettünk egy hét erejéig. Egy röpke óráig valóban voltunk ott: felvittek minket a CN Towerbe, Torontó legmagasabb épületébe. 447 méter magasból nézhettük a várost és a 100 km-re lév? Niagarát, amivel szintén volt szerencsénk közelebbr?l is megismerkedni vendéglátóink jóvoltából. Öltönyös sof?rrel és egy igazi bulis turnébusszal karcoltuk az amerikai határt, és lestük a lezúduló jeges habokat a szikrázó napsütésben…

Ha összegezni szeretném a turnét, azt mondanám: firkin' good!