Superbutt - Music for Animals

Az új album a maga két cd-jével, elég hosszú és változatos hallgatnivaló. Aki arra vágyik, hogy egyb?l beérjen az anyag, és magával ragadja, annak mindenképpen azt tanácsolom, hogy többszöri nekifutás mindenféle szempontból indokolt. De a rászánt id?mennyiség lineárisan fogja meghálálni magát, mindig egy picit többet add magából, közelebb engedd a mondanivalójához és relatív komplexebb zenei mili?jéhez. Mint az várható volt a zenei megközelítés els?sorban a Your and your Revolution vonalát viszi tovább, de persze itt is vannak b?ven, els?sorban olyan gitártechnikai megoldások, amik mindeddig, nem voltak jellemz?ek a Superbutt zenei fegyver arzenáljára. Kovács Attila (Watch My Dying) érkezése, garancia volt arra, hogy mer?bben felforgassa a megszokott, szaggatott, egyszer? riffeléseket és sok-sok kis zenei díszítéssel, szólóval reprezentálja zenei képességeit. Ugyanakkor a magyar metál egyik polihisztérikus, multi talentuma, Fellegi Ádám (Bridge to Solace, Newborn, The Idoru), dobjátékával er?sítette a zenekar legénységét a felvételek idején. Valószín?leg ennek köszönhet?, hogy a lemez zenei szempontból nagyon magas szintet képvisel, technikai és keverési oldalról egyáltalán nem lehet rá panasz. Práznek Tomi a technikusból avanzsált gitáros, szintén meghatározó szeletet harapott ki a dalszerzés tortájából, a koncerteken játszott témáiból, kivehet? a saját riff-világa , még ha itt egy picit bele mosódik Attila egyéni játékába. A hangzás szokás szerint bika er?s, nyílván Szabika személye mindig garancia is volt erre, ezúttal se okozott csalódást, de megjegyzem, a korábbi lemezek tükrében ez teljesen természetes.

A korábbi nu metálos rappelések szinte teljesen elt?ntek, helyette sokkal inkább a karakteres, tiszta ének jellemz? végig a lemezen. A szövegek er?sen elgondolkoztatóak, kétértelm?ek, enyhén spirituálisak és valljuk be, els?sorban a magyarok irodalmi érték?ek. A Best plays-ben, némi ars poeticát vélek felfedezni Andris részér?l. Aki ismeri a zenekar körüli történéseket az tudja, hogy Andrist folyamatosan foglalkoztatta az, hogy ki kerüljön a rappel?s skatulyából, egy korábbi interjúban ezt fogalmazta meg a FreshFabrikból kiválás egyik f? okaként. Teljesítése tükrében ez 100%-osan sikerült, valószín?leg soha nem fog énekelni a Milánói Scalaban, de rendkívül er?s és karakteres orgánuma egyedülálló a magyar szintéren, én legalábbis nem tudok ilyesfajta éneklési stílusról. Miután Salim távozott, komoly aggodalmakat fogalmaztam meg a zenekarral kapcsolatban, féltem, hogy az alapvet? groove és egyéni b?g? játék, amely jellemezte a számok gerincét olyan pótolhatatlan hiányt fog generálni, amely majd alapjaiban változtatja meg a bandához való hozzáállásomat. Soha nem gondoltam volna, hogy a felmentés egy teljesen másik irányból fog érkezni, de be kell, hogy lássam a Práznek - Kovács gitáros duó, olyan fantasztikus élményt nyújt játékával (ez él?ben jön ki igazán), hogy totálisan megfeledkeztem, a korábbi lemezek más jelleg? technikai értékeir?l. Valóban hiányoznak a Jazz-be hajló eszeveszett Slapelések és Poppogások, de ilyen riff örvény mellett, biztosan túl soknak hatott volna. Tehát ha magát a tényt objektívan sikerül kezelnie a kedves hallgatónak és nem ragaszkodik csökönyösen a korábbi megszólaláshoz, akkor a Music for Animals egy más, de igazán élvezhet? utazás irányába fogja kalauzolni, amely tulajdonképpen 100% Superbutt, csak egy másik aspektusból.

Annyira kiugró anomáliákat nem tartalmaz a lemez, a számok nincsenek abszolút túlbonyolítva, tökéletesen eltalált a téma- id?intervallum arány. Az egyetlen dolog, ami hiányzik a lemezr?l, azok a jellegzetes támpontok, ami mindig is kuriózuma volt a Superbutt lemezeknek, minden segg-slágerben volt valami, olyan plusz, ami els?re mindig furán hatott, de utólag mindig meghatározó elemét képezte az adott track-nek (gondolok itt els?sorban: a jellegzetes gitár kiállásokra, félhangos agyament basszus témákra). A refrének általában fogós harmóniákból állnak, nagyszer? vokálok tarkítják az amúgy is tartalmas vezéréneket. Éneklési teljesítményben a lemez csúcspontja egyértelm?en a két kezd? szám az angol nyelv? korongon. A Murder of Socrates talán a lemez legjobban elszálló tétele, de a maga kiszólásaival nekem egy kifejezetten szimpatikus kis elborult eszencia. A második lemez igazán nagy kuriózum. Az ok: a magyar nyelv? ének. Véglegesen sikerült elhessegetni azokat a sztereotípiákat, miszerint magyar nyelven nem lehet húzós és megfelel? szövegeket írni, modern metál kelléktáron belül. Nem tudom, hogy ez mennyire volt tudatos marketingfogás, de a végeredmény távolról se gagyi, mint ahogy azt már annyiszor tapasztalhattuk más magyar nyelv? zenekaroknál. Nagyjából követi a második lemez megszólalásban és hangszerelésben az els? által kijelölt utat, ha valamit mégis ki kéne emelnem, akkora az a Pokolra kell, zakatolós riffelése, a dallamos ének témájával és refrénnel együtt.

Ha az albumot m?failag meg kellene határozni, nagyon nehéz dolgom lenne, a metal legtöbb stílusjegyét magán hordozza, de ugyanakkor vannak benne k?kemény már-már Trashbe hajló túrások. A Pokolra kell kezd? szólója kapásból a Slayer, Altar of Sacrifice-át idézi, a Rockin in the free world utópisztikus hangulata metál szempontjából tabu határokat feszeget, míg a She’s a Lady – Tom Jones feldolgozása a maga könnyedségével kifejezetten slágeresen szórakoztató. De az is biztos, hogy nagyon sok (s?t talán) túlnyomórészt modern rockos témák is meghatározzák a lemezt. Min?ségileg a feldolgozások nem reprezentatívak az anyag egészét nézve, de módszertanilag nem is férnek bele, tehát tessék külön kezelni. De valahogyan ez a multikulturális kelléktár mégis tud egy szerves egészet képezni, abszolút nem érzem sehol se er?ltetettnek, minden a helyén van, tudatos a számírás, nemcsak mindenféle téma egymás után rakosgatása.

Mindent összevetve, amekkora várakozás el?zte meg ezt a lemezt, az el?re borítékolt meglepetés még így is nagyobbat durrant, mint amire szerintem a legtöbben számítottak. Nem mondom, hogy egy nagyon könnyen emészthet? anyag, de mint fentebb említettem, feltételezzem nem is ez volt a célja. Biztos vagyok abban, hogy ez az anyag a maga zsenialitásával még mindig csak az ugródeszka szerepét tölti be a következ? igazán nagy áttöréshez. Az el?z? anyaghoz képest ez a dalcsokor sokkal, de sokkal több potenciállal büszkélkedhet, és egyben magában hordozza annak is a lehet?ségét, hogy nem csak az egyel ezel?tti, hanem a következ? generáció számára is az egyik legmeghatározóbb zenekara legyen a Superbutt. Az év egyik legfontosabb modern metál zenei kiadványa, semmi kétség nem fér hozzá.

Superbutt – Music for Animals
Megjelenés: 2011. Szeptember. 26.
Kiadó: Edge Records

Tracklist:

Disc 1:
1. Cleaver
2. Best Plays
3. The Devil You Run With
4. Natasha
5. Out Of Reach
6. Of This Gloom
7. Ugly Head
8. Evil Blues
9. Revolting Kids
10. The Murder Of Socrates

Disc 2:
1. Pont középre
2. Szikra
3. Pokolra kell
4. Túlütes
5. She's A Lady
6. Panic
7. Rockin' In The Free World

8/10

Szilárd - EPL