Hiperkarma @ Veszprém, Expresszó – 2011.11.12.

Koncert el?tt még szlopáltunk valami mocskot, mert iszonyatos hideg kezdett lenni – szemem sarkából mintha láttam volna egy kutyát eltörni a kanyarban, de lehet, hogy benéztem -, aztán meg az aranyló M bet? b?völetében tömtünk magunkba egy kis m?anyagot, hátha az némileg meggátolja az utcához való fagyásunkat. Szóval Expresszó a helyszín, ahol még nem jártam – kívülr?l egy disztingvált klubhelyiségnek nézett ki, belépve sem csalódtunk. Egyedül az ül?alkalmatosságok számában mutatkozott krónikus hiány, de egyébként teljesen korrekt.

Pontban tíz órakor kezdte el m?sorát Szekeres Andris (Junkies énekes) és Stereomilk nev? alter-rock együttese, ami szerintem kit?n? választás volt az est f?zenekara elé. Stereomilk ugye az els? számú Hiperkarma lemez végén bukkan fel Erd? c. tételével, azóta pedig az mr2-nek hála beférk?zött a honi alteros zenét kedvel? hallgatók kegyeibe. 2006-os debütáló anyaguk után nemrég érkezett a folytatás, úgyhogy err?l csemegéztek leginkább (Légypapír, Ugyanaz (jár a fejemben), Megfelel? ember, persze a régebbiek sem maradhattak ki (Csillagtelep, Erd?), és még egy Oasis nótával is megspékelték a m?sorukat. Hangulatában nagyon ott volt a produkció, nem agyonbonyolított, rövid, laza szerkesztés? nóták, de pont ett?l az egyszer?ségt?l olyan szimpatikus. Meg hát Szekeresnek még mindig oké a hangja.

Külön kiemelném, hogy késedelem nélkül, pontban tizenegykor kezd?dött Bérczesi Robiék mutatványa, amire már epekedve várt a zsúfolásig megtelt a tánctéren lév? izgatott tömeg. Kétezerhármas felállásuk óta annyiban változott a kép, hogy Frenk el?rejött gitározni meg vokálozni, ebb?l egyenesen következik egy új dobos beszerzése, Gálos Ádám személyében, aki mellesleg olyan bandákból lehet ismer?s, mint a Kistehén vagy a Biorobot, jelenleg pedig az Intim Torna Illegál üt?seként funkcionál. Szóval beindul a buli, amit már vagy 2007 óta vártunk – legutoljára ugyanis akkor jártak Gy?rben, azóta meg ugye hiatus lépett fel jó ideig, aztán idén végre ott folytatták, ahol annakidején abbamaradt.

Bérczesi szinte semmit sem változott; szokásos borosta, hátul összefogott haj, vad rángatózás, ?rülten el?tör? kézmozdulatok, na meg az a jellegzetesen hadaró szövegelés, amiben a percenként elkövetett, összezsúfolt, végeláthatatlanul hadart szótagok számának csak a csillagos ég szabhat határt, haha! Két lemezükr?l vegyesen hangzottak fel a dalok, egyik-másik szerzeményhez Robi naivan hozzátette, hogy fogalma sincs, mir?l szólhat – megbocsájtjuk neki olyan nótákkal a háta mögött, mint a Kérd?jel, Csak az kiabál, aki fél, Felejt?, Mindenki függ, Sosem voltunk senkik stb. Mivel nemsokára elkészül (vagy már közben el is készült) a várva-várt, harmadik nagylemezük, err?l is hoztak bemutatkozó nótákat, amikr?l (zeneileg és szövegileg is) azt kell, hogy mondjam, ugyanolyan klasszul sikerültek, mint a nyolc évvel ezel?tti, azóta már klasszikussá érett darabok.  Visszatapsot követ?en a Dob + basszus zakatolt a fülünkben, majd a Zöld Pardonnal búcsúztak el t?lünk végleg. Utána reggelig valami helyi lemezlovász keverte a muzsikát, nemegyszer egész pöpec elektro/dubstep track-eket varázsolva a bulizni vágyó tömegeknek.

Hát, mit ne mondjak, fantasztikus egy este volt – megérte ideutazni

Murphy