Thornwill,T?zmadár koncertbeszámoló - 2012.03.09. Gy?r, Black Rock
Noha én elég messze lakom Gy?rt?l, van egy zenekar, akik miatt szinte bárhova elmegyek, ahol fellépnek. ?k pedig a T?zmadár, így tehát egyértelm? volt, mi lesz a péntek esti program. Gy?r nem volt messze nekünk, ezért párommal bevágódtunk a kocsiba, és meg sem álltunk a Black Rock-ig.
Láttam már teltházas bulikat a Black Rock-ban, de most szinte alig lézengtek páran a klubban. Ez sajnos a koncertek alatt is így volt. Kár, mert mindkét zenekar nagyon kitett magáért, és csak sajnálni tudom, aki nem akart/nem tudott eljönni.
Thornwill
Nem láttam még koncerten ?ket, úgyhogy kíváncsian vártam, mi fog kerekedni a produkcióból. Kényelmesen pakolásztak, hangoltak a srácok, úgyhogy minimum egyórás csúszás után végre belecsaptak a közepébe. Nincs is semmi kivetnivaló a zenében, abszolút profin lenyomták a (saccra) maguk háromnegyed/egy órás m?sorát. Javarészt Maiden-Dream Theater-Savatage íz? power metal nóták dübörögtek, amelyek igencsak jól estek a füleimnek.
Külön ki kell emelnem az énekes Álmos Gábort, mert megdöbbent?en energikus és epikus énekhanggal rendelkezik. Kényszeresen a Matt Barlow/Jorn Lande párhuzamok jártak a fejemben, ahogy hallgattam. Hamisságot sehol sem éreztem, elejét?l végéig profi teljesítményt nyújtottak. Viszont pont e profizmus miatt volt hiányérzetem a koncert végén. Egész pontosan a kommunikációt hiányoltam a közönséggel. Nem tudom, ez mennyire szándékos vagy szándéktalan, de nekem teljesen sterilnek t?ntek. Mint az elfoglalt, „én-vagyok- a-headliner-banda” típusú zenekarok, akik fel- aztán a m?sor végén lemennek a színpadról, korrektül nyomják, de igazi buli nem jön létre. Gábor pár szóban felkonferálta a dalokat, és ennyiben ki is merült a dolog.
Meg is fordult a fejemben, hogy talán ezért csak álltak, és nem headbangeltek az emberek a Thornwill alatt. Megjegyzem, annyira kevesen voltak, hogy a színpad el?tt jó, ha 8-10 emberke állt és bólogatott. Én magam egy jó hideg sör és az asztal mögül figyeltem ?ket, ennél többet nem tudott kihozni bel?lem a zene. Ett?l függetlenül profi és nagyon élvezhet? muzsika, csak nem koncerten.
T?zmadár
A profik rutinjával hamar átszereltek, és rögtön kaptuk is a nagy Álmok-slágereket: Álmok, Júdás csókja, Út a jöv?be, és nagy örömömre, valahol a félid?nél a lírai Volt egy álmom. Persze volt Csillagfény és Colombus is.
Az els? hangoknál véletlenül hátranéztem, és hát 2-3 másodperc alatt ott tömörült a Black Rock egész közönsége. Egyértelm? volt, hogy a legtöbben rájuk vártak…rögtön mindenki headbangelni kezdett. Elfogult T?zmadár rajongóként nem szeretném min?síteni a zenekart, illetve imádattól csöpög? sorokkal untatni az Olvasót, ezért csak annyit írok: megint isteniek voltatok, Schroti!
Minden T?zmadár koncert a közönségt?l függ?en más és más, de olyat még nem láttam, hogy valaki mozdulatlan állta végig Petiék koncertjét. Egyszer?en lehetetlen, mert a TM pont az a zene, és pont az a csapat, aki koncerten és lemezen egyaránt ilyen fantasztikus, sodró zenét produkál. Schroti pedig az egyik legkarizmatikusabb frontember, akihez eddig szerencsém volt. A helyzet az, hogy még sosem jártam sz*r T?zmadár koncerten, mivel ilyen még nem volt. Ennél fogva nem tudok belekötni semmibe. Külön dicséret illeti Pál Dani utódját, az új dobosukat: nagyon odatette magát a srác, ezúton is gratulálok!
Minden alkalommal külön élmény nézni, ahogy Geri és Attila összevigyorognak, ahogy Petya orgazmikus állapotban, grimaszolva gitároz végig minden dalt, ahogy Schroti szinte transzban énekel a Korszellemr?l, és sok minden másról. Egyszer?en hibátlan este volt. T?ZMADÁR, én így szeretlek!
Kárhozottak Királyn?je
