A Vezér megszólal

Helló Vezér! Köszönöm, hogy id?t szakítasz a kérdésekre. Néhány mondatban felidéznéd a kezdeteket? Hol zenéltél a Diktátor megalakulása el?tt?

A kezdetek egészen a kamaszkori lázadásokig nyúlnak vissza, amikor egyrészt igyekeztem maximálisan megfelelni közvetlen környezetem, így utólag már idiótának mondható elvárásainak, másrészt pedig egyre er?sebbé vált bennem az érzés, hogy azért m?ködik valami más is ezen a világon, aminek nem megfelelni kell, ami titokzatos és csodálatos, örömmel tölt el és szárnyakat ad. A Diktátor el?tt, id?rendi sorrendben visszafelé a kezdetekig, a Week-End, Taunus, Ground, Cox, Sikátor és Trance zenekarokban tettem a dolgomat. A Diktátor tulajdonképpen a Week-End-b?l alakult át, ugyanis úgy éreztük, hogy az akkori kifejezési formáktól mi már valahogyan jóval szigorúbbak lettünk és úgy gondoltuk, hogy ennek a változásnak zenekar nevében is karakteresen tükröz?dnie kell.

Kik azok az együttesek, zenészek, akik hatására gitárt ragadtál? Emlékszel melyik volt az els? dal, amit le tudtál játszani?
Tizenévesen, az akkori hazai, ?s-beat zenekarok érintettek meg el?ször és úgy gondoltam, hogy talán, sok munka árán én is bekerülhetnék egy hasonló formációba. Lázasan és keservesen meg is tanultam az osztálytársaimtól három akkordot egy nyári épít?táborban és úgy gondoltam, hogy már minden számot el tudok játszani. Kés?bb, mikor megtudtam, hogy ez bizony édeskevés, majdnem feladtam. Bújtam a könyveket és a lexikonokat, mindenütt kerestem a nagy „megfejtést”, a tanórákon terveztem a gitárokat, otthon, tanulás helyett hallgattam a külföldi rádióadókat, amiken egy nagyon izgalmas zenei világot és életérzést fedeztem fel. Arra már nem nagyon emlékszem, hogy mi volt az az els? dal, amit el tudtam pötyögni a gitáron. Engem valahogy jobban elb?völt az a hangszer, amit a kezembe vehettem, mint az amit éppen „produkáltam”, vagy bénáztam rajta.

Milyen volt a visszhangja a 2009-es „7 Vezér” c. albumnak?
Ó, hát a „7 vezér” lemez? Ez volt az els? olyan anyagunk, amit a basszerünk pincéjében, saját magunknak, házilag barkácsoltunk össze, minden küls? segítség nélkül. Kés?bb aztán kellett is javítgatni rajta rendesen. Büszkén mondhatjuk, hogy a borítója az egyik internetes portálon a leggagyibbak közé soroltatott és ez lett az els? aranylemezünk is egyben.

Legutóbbi Balladák c. válogatás albumotok 2010-ben jelent meg. Íródnak újabb szerzemények?  Mikor vonultok újra stúdióba?
Igazából a „Balladák” lemez véletlenül jelent meg. Lehet?ségünk nyílt arra, hogy kirukkolhassunk egy új anyaggal, ami akkor fejben, papíron nagyjából meg is volt, s?t egy-két dalt már a koncerteken is játszottunk, de nem maradt rá id?nk, hogy tisztességesen felvegyük azokat, így aztán, egy kis huzavona után, maradtunk egy lírai válogatásnál, mely által a Diktátor zenekar romantikus oldala is ismertebbé válhatott. Azóta persze szinte folyamatosan stúdiózunk. Annyit elárulhatok, hogy jelenleg, ennek a bizonyos „új” anyagnak már a harmadik változatát készítjük és reméljük, hogy még 2012.-ben a nagyközönség elé domboríthatjuk azokat.

Mir?l szólnak, és hogyan készülnek a Diktátor dalok? Csapatmunka, vagy egyedül írod a nótáidat?
A mindennapok aktualitása mellett mi mindig is törekedtünk az id?tállóbb témák megfogalmazására, annak ellenére is, hogy nem ez a legkifizet?d?bb mutatvány ebben a m?fajban. Mivel a Diktátor zenekarról van szó, nyilván, hogy csapatmunka, ahol mindenki maximálisan kiveszi a részét a munkákból a saját területén.

A bombahirek.hu klipversenyében a zenekar - egyedüli metal bandaként - bejutott a legjobb nyolc közé. Hogy kerülhetett egy magatok fajta tradicionális metal banda a jelentkez? zenekarok közé? Lehet tudni, hogy összesen hány szavazatot kapott a csapat?
Halványlila g?zünk sincs arról, hogy a „Nem mehetek el „ cím? klipünk hogyan és mi alapján került be a bombahírek.hu oldal klipversenyébe. Tulajdonképpen mi és a Render Média - mint klip készít?je - voltunk a legjobban meglep?dve a mutatványon, arról meg végképp nincs semmi tudomásunk, hogy hány szavazatot kapott a csapat, csak az arányokat láthattuk mi is hétr?l-hétre. De hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak mindazoknak, akik a legvégs?kig kitartottak mellettünk a szavazataikkal!

A korai id?kben jól cseng? névnek számította a magyar metal zenében a Diktátor neve. A Sátán Kutyája klipjét a Magyar TV is leadta. Koncertek terén sem panaszkodhattatok, voltak meghívások b?ségesen. Hogy érzed, milyen a banda helyzete/megítélése a mostani digitális világban?
Igen, vágom a kérdést! Szerintem akkor sokkal könnyebb volt minden, jobban éltek az emberek és mindképpen több jutott a szórakozásra és a szórakoztatásra. Ami most van az már tényleg szégyen! A digitális világgal nekem nincs semmi bajom, hiszen ha jól használjuk, akkor ez egy óriási lehet?ség és hatalmas dolgokat lehet a segítségükkel alkotni, az viszont sajnos még az egész világon nincs megnyugtatóan szabályozva, ha mondjuk ingyen letöltesz egy alkotást a netr?l, azzal az alkotót, a kiadót, a gyártót, a producert a kis és nagykeresked?t, egyszóval, kapcsiból 5-6 szakmát küldesz a padlóra. (Ilyenkor hol van a jogvéd??) Hogy milyen a banda megítélése ebben a lobbizós, kíméletlen farkastörvény? világban? Én inkább ez utóbbit érzem! Nos, a mosolyogva fikázó, pecsenyéjüket sütöget? kis királyságok mellett a Diktátor még mindig Diktátor és az számunkra többet jelent, ha egy maroknyi kis csapatnak tudunk nyújtani valamit abból a csodálatos világból, amit egykor mi is megismerhettünk.

Az elmúlt több mint negyed évszázad alatt rengeteg helyen léptetek fel. Legkedvesebb koncerthelyszínek, ahová mindig szívesen visszatértek?
Számomra mindig a soron következ? hely az, ami izgalomba hoz és felemel, még ha voltunk is már ott korábban, de szívesen nosztalgiázok a Week-End-es korszakban, Pusztavacson adott koncertünkr?l, ahol 400.000 ember volt a néz?téren, mindezek mellett, már a Diktátor korszakában, Erdélyben, Kárpátalján és a f?városban adott koncertjeinkre is a legjobb érzésekkel gondolok.

Volt-e olyan nehéz id?szak a zenekar életében, hogy azt gondoltad, hogy vége, nem csinálod tovább?
Igen, nagyon sokszor volt már olyan id?szak, még ha rövid ideig is, hogy nem láttunk kiutat, de arra soha nem gondoltam, hogy feladom és nem csinálom tovább, mert akkor  az életemet hagynám abba!

Evezzünk egy picit személyesebb vizekre. El tudnád magadat képzelni egy másik bandában is? Ki, vagy kik azok a zenészek akikkel szívesen zenélnél?
?szintén megvallva, nagyon hülyén néznék ki egy másik zenekarban, nem beszélve arról, hogy akkor meg ott mit játszanék? Nekem a Diktátor a családom. Miért mennék egy másik családba, mikor ide születtem? Persze nagyon sok zenészt ismerek és tisztelek, de egy nyelvet csak Samu vezérrel és Laci vezérrel beszélek. Ez már egy érett, beteljesedett, zenekari kapcsolat, szerintem a próbálgatásokból kin?ttünk már mindannyian.

Figyelemmel kíséred a mai zenekarokat? Ha igen, kiket kedvelsz, tartasz tehetségesnek?
Igen, szinte másodpercenként „botlom” egy-egy új, fiatal csapatba és bizony tehetségesek, energikusak, le a kalappal el?ttük. Amit roppant irigyelek t?lük, az a céltudatosság és magabiztosság, ?k már szinte mindent tudnak, amiket mi évtizedekig tanulgattunk. Borzasztóan sajnálom, hogy a legtöbb esetben amilyen hirtelen felbukkannak, olyan gyorsan t?nnek el a semmibe. Olyankor mindig azt kérdezem magamtól: hát ennek meg mi értelme volt?

A zene mellett van valamilyen hobbid? Könyvekkel, filmekkel, hogy állsz?
Ami kikapcsol, az a f?zés, vagy egy kis kerti tevékenység, de csak módjával. Szeretném megnézni az összes magyar játékfilmet, f?leg az újakat, hiszen ezek nekünk és rólunk szólnak és azért nyilván egy-egy kihagyhatatlan koncert az, ami értelmet ad a mindennapoknak.

Mondanál három abszolút kedvenc albumot?
The Jimi Hedrix Experience: Elecric Ladyland
Jimi Hendrix: The Cry Of Love
Black Sabbath: Heaven And Hell 
/csodálkozol?/

Mint régi harcos tudnál adni valami hasznos tanácsot a fiatal, kezd? zenészeknek?
Kitartás, kitartás, kitartás! Egyszer valakinek csak bejön!

Üdvök: Vez!

waren