Ankh - Tükörterem

Még hónapokkal ezel?tt volt, mikor a myspace-t kattintgattam, hátha rábukkanok valami értékelhet?, új zenére. Hogy pontosan hogy jutottam el a tatai Ankh zenekarhoz, fogalmam sincs, mindenesetre felcsillant a szemem és a fülem egyb?l, mikor ezt a sokrét?en meghangszerelt zenét meghallottam. Akkor még nem volt pontosan tiszta el?ttem, hogy mi fán terem a zenekar, de ma már tudom, hogy azok a felvételek a nemrégiben megjelent EP demó felvételei voltak. (A két anyag közt zeneileg nagy különbség nincs amúgy, csak hangzásban térnek el jócskán.)

Az el?zményeket követ?en nagyon vártam már ezt a CD-t, mert megvallom ?szintén, egyrészr?l reménykedtem benne, hogy új dalok is lesznek rajta, olyanok, amik esetleg már egy demóhoz képest érettebb arcát fogják mutatni a bandának. Másrészr?l, mivel nekem nagyon tetszettek már az el?z? számok is természetesen, örültem volna, ha egy komolyabb hangzásban is meg tudnának dörrenni ezek a kiváló dallamok. Most már látom, hogy az anyag hozta azt a szintet, amit vártam, csak éppen teljesen másképp.

A CD-n az intró mellett négy dal szerepel, valamint az egyik számnak a demó verziója, hogy össze lehessen hasonlítani a hangzásokat, gondolom. Ha valakinek nagyon röviden jellemezni szeretném ezt a zenét, azt mondanám, hogy szimfonikus death metal, sok-sok dallammal, és némi népi ízzel. Ha hatásokat kéne megemlítenem, nagy bajban lennék, mert szerencsére igen sokrét? a m?. Egyszer?bb, ha azt mondom, hogy számomra az olyan dalok, mint a Tükörterem meg a Lezárt szemek a korai, els?sorban a Gyász korszakos Christian Epidemicet juttatják eszembe – és nem csak a magyar szövegvilág, de a hangzás miatt is. És ezt most ki kell emelnem, mert a hangzás kérdése – értsd ez alatt most a hangszerek és dallamaik közös kompozícióját és azok együttes megszólalását – egyszerre pozitívuma és negatívuma is az anyagnak. F?leg az említett két dalnál érzem sokszor azt, hogy a srácok szerették volna, ha a szinti és a gitárdallamok rendkívül színes kiegészítései lettek volna egymásnak, de valahogy ez mégsem jött össze – sokszor az egyik a másik kárára megy, és harmóniátlan lesz a zenei s a hangzásbeli összkép is. S?t, mintha még a tipikus magyar népbetegség, a „keverjük jó hangosra az éneket” is meglenne – szemben az angol nyelv? kompozíciókkal. Ett?l ez a két dal egy kicsit nekem még mindig csak egy demó szintjét üti meg, de természetesen nem a zene, hanem a hangzás milyenségét nézve. Pedig lett volna lehet?ség ebben a keverésben b?ven, mert – érdekes módon – az angol nyelv? daloknál ez sokkal jobban összejött. Azoknál egyáltalán nincs az az érzésem, hogy egy magyar demót hallgatok, sokkal inkább gondolnám azt, hogy az egyik régi nagy kedvencem, a Mithotyn éledt újjá hamvaiból.

Ám hogy ne érjen az a vád, hogy csak a hangképet boncolgatom: a dalok rendkívül széles zenei skálát járnak be. Nagyon sok téma, riff került minden dalba, és kezd? zenekar esetében úgy érzem, reményre adhat okot, hogy ezek a témák nem egymástól teljesen különállóak, hanem képesek úgy kiadni egy kerek egészet, hogy se unalmassá, se öncélúvá ne váljanak, se els?, se sokadik hallásra. Már jó ideje hallgatom a CD-t, és még mindig rá tudok csodálkozni egy-egy témára, s mindig van egy aktuális kedvencem a sok-sok dallamban. Na persze nem mondom, hogy minden ötlet tökéletes, sem azt, hogy a srácok minden másodpercben feltalálják a spanyolviaszt, de egyrészt talán ez nem is cél, másrészt nem is hiszem, hogy arra még bárki képes lenne a metal zene berkein belül. Viszont azt sem mondhatom, hogy végig biztonsági játékot játszana az Ankh, hiszen akkor semmiképpen nem nevezhetném a zenéjüket izgalmasnak.

A CD csúcspontja amúgy számomra mindenképpen a The longest journey cím? dal. Egyrészt ebben a dalban érzem a legtöbb alkotói potenciált. Gyönyör? heged? futamok, lírai betétek, remek énekdallamokkal megspékelt, kiforrott metal kompozíció ez. Másrészt a hangzás is itt a legharmonikusabb. Valamint itt a leger?sebb a népzenei íz is, ami szerencsére – bár tudom, hogy magyar zenekaroknál most ez a men? – nem arcbamászó. Igaz, hogy a magyar népzenével kevert metal most éli igazi fénykorát, csak számomra ezeknek a zenéknek a kilencven százaléka teljesen hiteltelen, mert nyilvánvaló, ócska politikai húzásként használják ezeket a dolgokat. Remélem viszont, hogy az Ankh megtalálja azt az utat, ahol ez nem lesz más a zenéjükben, mint egy kis plusz íz, és akkor lehet a zenéjük nemzetközi szint? is – jó esélyeik vannak rá.

Összefoglalva: a tatai Ankh el?tt nyitva az út, hogy ígéretes, akár európai szinten is elismert banda legyen. Csak továbbra is kell? merészséggel kell továbbvinniük azt, amit elkezdtek. Engem megvettek ezzel az anyaggal, és bár se új dalt, se kifogástalan hangzást nem kaptam, viszont egy jóles? érzéssel hallgatható, remek kis metal anyagot, és a reményt, hogy egy újabb színvonalas bandát szül kicsiny hazánk, azt igen. Nem mondom, hogy jöjjön az els? album, mert még ott talán nem tartanak, de ha egy fokkal magasabb szintre emelt, bombasztikusabban megszólaló EP-vel még el?állnak, akkor azt hiszem, azzal már jó eséllyel meg lehet keresni néhány külföldi kiadót. Addig is azt mondom, mindenki, akit kicsit is érdekel, hogy merre tart ma a magyar underground, ne hagyja ki ?ket a napi hallgatnivalók közül!

További infók:

http://www.youtube.com/user/AnkhTata
http://soundcloud.com/ankhtata
http://www.zeneszoveg.hu/egyuttes/5258/a...
http://www.myspace.com/ankhmusic
https://www.reverbnation.com/ankhmusic
http://rockerek.hu/zenekarok/Ankh
http://vimeo.com/userankhtata