Wormrot @ Szabad az Á, 2012.07.09.
Eddig valamilyen ismeretlen oknál fogva elkerültem a Szabad az Á nevezet? f?városi szórakozóhelyen, ez alkalommal viszont (utólagos pótlásként) megadtam a módját! Az udvarban söröz? fiatalok nagy része azt sem tudta szerintem, hogy a páratartalomban verhetetlen pince vajon miféle ördögi grind-összeesküvést takar, maximum a befelé szálingózó szörnypólós arcokból sejthettek valami nem evilágit, haha!
Ez egyszer tényleg jól jött ki MÁV bácsi tradicionális szuperfegyvere, ugyanis ha pontosan indult volna az ominózus szerelvény, akkor bizony frankón lekésem a bulit, ez pedig er?sen kifogásolható lett volna az esetemben. Miután leszálltam, jót röhögtünk a taxison, aki ötezerért akart a Keletit?l a buli helyszínéül szolgáló Szabad az Á-ig vinni –, így jókedvt?l dagadva metró/gyalog kombóval vágtunk neki. Ahogy Macskássy kolléga fogalmazta meg: az összes közül a grind buliknál fedezhet? fel a legszéls?ségesebb helyzet, ugyanis ha már egy buszt is késel, oda az egész koncert…
Mivel a buli szigorú szabályok szerint nyolckor már elkezd?dött – én kb. akkor értem be a Keletibe -, a Larry Kubiac nev? elég extrém (elvileg grind-black-punk) társaságot egy az egyben lekéstük. Tagdíj befizetés után már rögtön nyomultunk is sörért, valamint vásárfia gyanánt egy-egy Wormrot European Tour 2012 szériás pólót is beújítottunk, csak hogy legyen valami ünnepi ruházatunk, hehe.
A másodikként fellép? Human Error produkciójára egész szépen összegy?ltek az underground arcok, lévén a szcéna egyik elismert képvisel?jér?l van szó. A permanensen szóló tuka-tukára nem kellett sok id?, hogy bevaduljon a nép; közös éneklés és b?sz vagdalkozásban adták egymás tudtára, mennyire odavannak a d-beat hazai klasszikusáért.
A Head Charger el?tti szünet több mint jólesett, hiszen a lenti helyiségben botrányosan kevés leveg? járt-kelt, ennek ellenére dohányozni simán lehetett. A fent említett kanadai állatok valami félelmetes, mit m?veltek: húzós crust m?faját házasították a Motörhead-féle dallamos rock N rollal, amib?l egy eszméletlenül eltalált, elmebeteg váltásokkal telet?zdelt acsarkodás-csokor került ki gy?ztesen. Két gitáros csóka mellett a dobos is gyakran vokálozott (vagy éppen hörgött a mikrofonba, ahogy a torka engedte), ami szintén jóságosnak számított. Nem csoda, hogy bejött a m?soruk.
Az angol Evisorax nemrég megjelent lemezét promózta, de nem is emiatt maradt emlékezetes a háromf?s (basszeros nélküli) társaság. Hanem mert a rommá tetovált énekes csóka veszettséggel kevert non-stop elmeroggyantsága mindvégig ultra-vörös fokozaton tombolt, így aztán nem csoda, ha végig arra gondoltunk: ez az arc egészen biztos most szabadult valamelyik közeli diliházból. (És még csak nem is keresik, muhaha!) Már alapból földöntúli mimika-készlettel rendelkezett, elborult kifejezései és rapszodikus mozgáskultúrája is csak tovább fokozták a WTF-faktor, amibe azért a colos gitáros kollégája is néha besegített. Hibátlanul eszement grind-produkció (mind a zene, mind a vokál tekintetében faja), valamint az ehhez kapcsolódó hibátlan el?adásmód okán csak annyit tudok mondani, hogy az est másik kellemes meglepetése lettek a Head Charger legénysége mellett.
Sör, majd egy rapid átszerelést követ?en hamarosan kezdetét vette a grind/crustcore színtér egyik legprogresszívebben fejl?d?, leginkább versenyképes társulata, a szingapúri WORMROT. Ez a három, küls?re tök jelentéktelen, átlagos kinéz? indonéz arc immáron harmadszor jár Pesten, három egymást követ? évben – reméljük, e csodálatos sorozat tovább folytatódik! Rövid beállást követ?en megindult az Abuse (2009) és a Dirge (2011) lemezek, illetve a legújabb cuccuk a Noise EP köré épített szanaszéjjelb*szott ipari grindcore támadás! Félelmetes, amit ez a három srác a színpadról lem?velt - közönség veszett vadként tajtékzott minden egyes félperces-másfélperces opuszuk alatt. (Kedvencem a félmeztelen, pókember-maszkban nyomuló egyén, aki többször is közönség tetején kötött ki…) Szünet nélkül sorjáztak mega-brutális grind-bombáik, látszott rajtuk, hogy maximálisan élvezik a dolgot. Persze azért mi sem voltunk ez alól kivétel, haha! Tömör és vel?s, kb. 25-30 perces show után még két ráadásnótát kaptunk – pedig mi legalább tízet követeltünk, ami vagy újabb öt percben simán elfért volna -, aztán levonultak. Baromi közvetlen arcok lévén kötetlenül lehetett velük dumálni meg fotózkodni, amit persze kihasználtuk…
Végén, de nem utolsósorban köszönet Tukker Booking-nak, hogy ismét egy szenzációs, bár mer?ben szubkultúrális , egyébiránt a hallójárat-károsításban verhetetlen bulit hozott össze, nem is akármilyen messzir?l érkez? bandákkal – thx a lot!!
Murphy
