Wormrot @ Szabad az Á, 2012.07.09.

Murphy - 2012. augusztus 13. hétfő, 07:00    

Eddig valamilyen ismeretlen oknál fogva elkerültem a Szabad az Á nevezet? f?városi szórakozóhelyen, ez alkalommal viszont (utólagos pótlásként) megadtam a módját! Az udvarban söröz? fiatalok nagy része azt sem tudta szerintem, hogy a páratartalomban verhetetlen pince vajon miféle ördögi grind-összeesküvést takar, maximum a befelé szálingózó szörnypólós arcokból sejthettek valami nem evilágit, haha!

Reklám:

Ez egyszer tényleg jól jött ki MÁV bácsi tradicionális szuperfegyvere, ugyanis ha pontosan indult volna az ominózus szerelvény, akkor bizony frankón lekésem a bulit, ez pedig er?sen kifogásolható lett volna az esetemben. Miután leszálltam, jót röhögtünk a taxison, aki ötezerért akart a Keletit?l a buli helyszínéül szolgáló Szabad az Á-ig vinni –, így jókedvt?l dagadva metró/gyalog kombóval vágtunk neki. Ahogy Macskássy kolléga fogalmazta meg: az összes közül a grind buliknál fedezhet? fel a legszéls?ségesebb helyzet, ugyanis ha már egy buszt is késel, oda az egész koncert…

Mivel a buli szigorú szabályok szerint nyolckor már elkezd?dött – én kb. akkor értem be a Keletibe -, a Larry Kubiac nev? elég extrém (elvileg grind-black-punk) társaságot egy az egyben lekéstük. Tagdíj befizetés után már rögtön nyomultunk is sörért, valamint vásárfia gyanánt egy-egy Wormrot European Tour 2012 szériás pólót is beújítottunk, csak hogy legyen valami ünnepi ruházatunk, hehe.

A másodikként fellép? Human Error produkciójára egész szépen összegy?ltek az underground arcok, lévén a szcéna egyik elismert képvisel?jér?l van szó. A permanensen szóló tuka-tukára nem kellett sok id?, hogy bevaduljon a nép; közös éneklés és b?sz vagdalkozásban adták egymás tudtára, mennyire odavannak a d-beat hazai klasszikusáért.

A Head Charger el?tti szünet több mint jólesett, hiszen a lenti helyiségben botrányosan kevés leveg? járt-kelt, ennek ellenére dohányozni simán lehetett. A fent említett kanadai állatok valami félelmetes, mit m?veltek: húzós crust m?faját házasították a Motörhead-féle dallamos rock N rollal, amib?l egy eszméletlenül eltalált, elmebeteg váltásokkal telet?zdelt acsarkodás-csokor került ki gy?ztesen. Két gitáros csóka mellett a dobos is gyakran vokálozott (vagy éppen hörgött a mikrofonba, ahogy a torka engedte), ami szintén jóságosnak számított. Nem csoda, hogy bejött a m?soruk.

Az angol Evisorax nemrég megjelent lemezét promózta, de nem is emiatt maradt emlékezetes a háromf?s (basszeros nélküli) társaság. Hanem mert a rommá tetovált énekes csóka veszettséggel kevert non-stop elmeroggyantsága mindvégig ultra-vörös fokozaton tombolt, így aztán nem csoda, ha végig arra gondoltunk: ez az arc egészen biztos most szabadult valamelyik közeli diliházból. (És még csak nem is keresik, muhaha!) Már alapból földöntúli mimika-készlettel rendelkezett, elborult kifejezései és rapszodikus mozgáskultúrája is csak tovább fokozták a WTF-faktor, amibe azért a colos gitáros kollégája is néha besegített. Hibátlanul eszement grind-produkció (mind a zene, mind a vokál tekintetében faja), valamint az ehhez kapcsolódó hibátlan el?adásmód okán csak annyit tudok mondani, hogy az est másik kellemes meglepetése lettek a Head Charger legénysége mellett.

Sör, majd egy rapid átszerelést követ?en hamarosan kezdetét vette a grind/crustcore színtér egyik legprogresszívebben fejl?d?, leginkább versenyképes társulata, a szingapúri WORMROT. Ez a három, küls?re tök jelentéktelen, átlagos kinéz? indonéz arc immáron harmadszor jár Pesten, három egymást követ? évben – reméljük, e csodálatos sorozat tovább folytatódik! Rövid beállást követ?en megindult az Abuse (2009) és a Dirge (2011) lemezek, illetve a legújabb cuccuk a Noise EP köré épített szanaszéjjelb*szott ipari grindcore támadás! Félelmetes, amit ez a három srác a színpadról lem?velt - közönség veszett vadként tajtékzott minden egyes félperces-másfélperces opuszuk alatt. (Kedvencem a félmeztelen, pókember-maszkban nyomuló egyén, aki többször is közönség tetején kötött ki…) Szünet nélkül sorjáztak mega-brutális grind-bombáik, látszott rajtuk, hogy maximálisan élvezik a dolgot. Persze azért mi sem voltunk ez alól kivétel, haha! Tömör és vel?s, kb. 25-30 perces show után még két ráadásnótát kaptunk – pedig mi legalább tízet követeltünk, ami vagy újabb öt percben simán elfért volna -, aztán levonultak. Baromi közvetlen arcok lévén kötetlenül lehetett velük dumálni meg fotózkodni, amit persze kihasználtuk…

Végén, de nem utolsósorban köszönet Tukker Booking-nak, hogy ismét egy szenzációs, bár mer?ben szubkultúrális , egyébiránt a hallójárat-károsításban verhetetlen bulit hozott össze, nem is akármilyen messzir?l érkez? bandákkal – thx a lot!!

Murphy



    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez