Dreams after death - Halálon innen és túl

Dani - 2013. január 13. vasárnap, 07:00    

Dreams After DeathNemrég jelent meg hazánk egyik legzseniálisabb zenekarának - ami valójában egyetlen embert takar - a Dreams After Death-nek a második albuma. Az anyagról és egyéb filozófiai kérdésekr?l faggattam a projekt dalszerz?jét, zenészét, szívét, lelkét és agyát: Illés Andrást.

Reklám:

Már egy pár hónapja, hogy megjelent a kettes album, a Fading Chains. Milyen a fogadtatása?

Illés AndrásSzervusz Dani, illetve üdvözlet minden kedves olvasónak! El?ször is nagyon szépen köszönöm a dicsér? szavakat! Mivel az els? korong „legrosszabb” kritikája is 8 pont feletti értékelést kapott a 10-b?l, és a doom közösség összes nagy médiuma elismer?en írt róla – tartottam t?le, hogy a második anyag esetleg túl nagy elvárásoknak lesz kitéve – de megnyugodhattam, mert a közönségem visszajelzései alapján sem és az eddigi kritikák alapján sem múltam alul magamat. Pozitív fogadtatásban részesült a lemez! A doom-metal.com és Milán Péter a HammerWorld-t?l most is nagy motivációt adott a pozitív recenzióikkal.

Esetleg mennyire sikerül, sikerült ezt az albumot több emberhez eljuttatni, mint az el?z?t? Egyáltalán milyen eséllyel tud ma egy fiatal, tehetséges zenész(ek) által létrehozott, de semmiképpen sem mainstream produkció eljutni nagyobb közönséghez?

Nem hiszem, hogy sokkal nagyobb közönséghez jut el az új album, mint az el?z?. Nincs semmilyen új er?forrásom, hogy ez másként alakuljon. Inkább az a jellemz?, hogy a közönségem szépen lassan, fokozatosan növekszik, csak már két anyag juthat el azokhoz, akik még nem ismertek.
Az esélyek nem kilátástalanok, de koránt sem ígéretesek. Igazából néz?pont kérdése. Az egész zenevilág egyfajta válságon és átalakuláson megy keresztül. Régen azért volt nehéz dolga egy kezd? zenekarnak, mert habár volt igény a zenéjére, nem volt csatorna, amin keresztül eljuthattak volna a közönségükhöz. Ma a csatorna adott, de azt a túltelítettség és az érdektelenség jellemzi.

Azért kezdtem el ezt az egészet, mert nagyon szeretek zenélni, és azért választottam ezt az irányzatot, mert ez a kedvencem. Ennyire egyszer? a dolog, és minden a témával foglalkozó fórum is pontosan ezt javasolja: szeretetb?l zenéljünk. Rengeteg cikket olvastam, hogy miként lehet egyr?l a kett?re jutni, és a rengeteg köntörfalazás, felvezetés, ígérgetés végén, végül mindig csak ennyit tudnak mondani.

Nyilván, aki ebben vagy más underground m?fajban utazik, így jár el, és koránt sem a „nagy közönség vágyálmát” kergeti, de tényleg nem mindegy, hogy az ember munkáját 10, 100 vagy éppen 1000 ember hallgatja-e majd meg.

Ahogy én látom, a 2010-ben vagy az óta indult funeral doom formációk közül messze az enyém ilyen téren a legsikeresebb. Ez a saját becsléseim alapján úgy 1000-2000 közötti hallgatót jelent, ami magyar viszonylatban is édeskevés, de ha a körülményekhez képest nézzük, akkor nagyon jó. Nyilvánvalóan, ezt a kis sikert, ha ezt én elértem, akkor más is elérheti, és csak remélem, hogy sokan követik a példám itthonról (reményeim szerint doom-on belülr?l). Az egyetlen dolog, amit szomorúnak érzek a történetben, hogy a hallgatóságom magyar része igen kicsi. Nagyon tudnék örülni egy mondjuk 40 milliós Magyarországnak.

Az els? album, az Embraced by the Light még kézzelfogható verzióban is megjelent, s?t ha jól emlékszem, ezt az anyagot is kiadta volna egy külföldi kiadó – ám ebb?l végül egy digitális, saját kiadás lett. Aztán most úgy néz ki, hogy mégis csak lesz CD formátum is. Elmondanád, hogy mi volt ez a sok szervezési anomália?

Kiadó, kiadás, kiadvány... Meghallom ezeket a szavakat és megfájdul a fejem. ?szintén, amennyire szeretek zenével foglalkozni, annyira nem szeretek ezekkel a dolgokkal bíbel?dni. A régi kiadóm az Endless Winter nagyon korrekt munkát végzett az els? albummal, de több mint fél évet váratott a kiadással, lévén folyamatos anyagi problémái vannak. (Nagy újdonság: az emberek nem vesznek lemezeket...) Ezért aztán váltani akartam. Jó el?re elkezdtem tárgyalni, személyes ismeretség útján egy amerikai kiadóval, de mikor élesre váltott a dolog, eljátszották a bizalmam. Nem kívánom mélyen részletezni a dolgot, de várattak, nem tartották a szavukat a kiadás felvételeivel kapcsolatban és lassan min?síthetetlenné vált a kommunikációjuk az irányomba. Ez után csak úgy lett volna ismét lehetséges a kiadás egy másik kiadónál, ha vagy fél évet várok, amit elfogadhatatlannak találtam, f?leg hogy az már az említett amcsi kiadó miatt is csúszott.

Végül valóban, a hallgatóim nyomására magam készítettem egy „hiánypótló” fizikai kiadványt.

Mennyiben fontos számodra vagy egy underground zenész számára ma még, hogy fizikai formátumban jelenjen meg az anyaga? Mennyire van szükség egy kiadó segítségére?

Úgy gondolom, hogy ez teljesen ember/zenekarfügg?. Én magam nem gy?jtök kiadványokat. Egyszer?en a zenehallgatási szokásaim és az életvitelem (nálam minden elveszik, tönkremegy, eltörik, szétszakad) nem igénylik, hogy legyen egy fizikai hanghordozóm. Utazás közben hallgatok zenét, a tömegközlekedésen pedig ma már nem praktikus CD-r?l, kazettáról játszani azt.

Természetesen vannak, akik szeretnek maguknak tudni egy „darabot a zenekarból”, a kezükben tartani korongot, és a szövegkönyvet. Én is elismerem, van neki egyfajta romantikája, amit mély köt?dés esetén teljesen átérzek. Illetve a mostani kiadványom is azért készült, mert számos ilyen ember jelezte, hogy igénye van a dologra.

Viszont mennyi köze is van az artworknek a zenekarhoz? Gyakran nem sok. Ha a saját példámat nézem, egy barátom festi meg, el?zetes egyeztetés után, a lemezeim grafikáit. Eztán én digitalizálom és egy nyomda kinyomtatja ?ket. Bár a képek szépen kiegészítik a zene történetét, valójában az nem az én vagy az adott zenekar munkája. Azt vallom, hogy a zene szóljon a zenér?l. Nekem legalábbis nincs sokkal többre szükségem. Egy albumborító, egyetlen kép b?ven elegend? a számomra, hogy elmerüljek az adott témában - jobb szeretem hallani, mint látni a produkciót. A zenekarokat CD vásárlás helyett pedig lehet, s?t kellene közvetlen adományokkal is támogatni.

Egy kiadó segítsége mindig jól jön. F?leg egy kis zenekar esetében, hiszen állják a kiadás költségeit, lehet?vé teszik, hogy a „fanok” kiadványokat vásároljanak világszerte, a zenészek pedig tudnak koncentrálni az év nagy részében a zenére. Persze itt is a kiadó min?sége a mérvadó. Egy olyan kiadónál, ahol sok kiváló anyag van, illetve m?fajbeli zenekarok, már az ott való megjelenés is hírérték?. Egy m?fajban, min?ségben vegyes zenekarokat felvonultató kiadónál való megjelenés csupán csepp a tengerben. Van egy határ, mikor egy underground zenekar kin?heti a kis kiadókat, de én úgy gondolom, hogy ez általában egy élet munkája.

Az els? albummal szemben nekem a leginkább szembet?n? különbségek: a néhol el?forduló magyar nyelv? szöveg, a sok tiszta ének (gondolom azt is te követted el), és hogy egy sokkal változatosabb, és személyesebbnek t?n? anyag a Fading Chains. Mintha most nem játszanál el olyan sokszor egy adott témát. Szerinted?

Funeral Doom esetében a monotónia egy gyakran használt kifejez?eszköz. Vannak zenekarok, amik negyed órán keresztül képesek egyazon 4 hangból álló témájukat játszani. Bár elismerem, hogy ez kifejez? lehet, hosszú távon nem tartom szerencsésnek, engem legalábbis eluntat.
Törekedtem már az els? albumon is, hogy a m?fajhoz mérten változatosak legyenek a témák, és hogy éppen csak annyit ismételjek, ami szükséges a súlyhoz, de nem sok a figyelem lekötéséhez.

A második albumon ezt valóban tovább fokoztam. Mindemellett „nem akartam még egyszer ugyanazt az albumot megírni”. Jól érzed, a számok már-már teljesen kötetlen szerkezet?ek, a tiszta ének pedig sokkal személyesebbé tette az egész anyagot. Még is a legnagyobb különbség a koncepcióban rejlik. Egyszer?en ehhez a „sztorihoz” ez a zene illett. Egy személyesebb, több érzelmet felölel?, még absztraktabb világ.

Mir?l szólnak az új dalok?

Vártam a kérdést! :) A debütáló korong a „nagy utazás” egy átfogó, általános képét festette le. Létezés, elmúlás, találkozás az ?sökkel, az id? végtelensége és körforgása, és egyfajta reveláció.

Az új album az egyén szemszögéb?l közelíti meg a túlvilágot. Az album során végighaladunk az érzéseken, gondolatokon, amik képzeletem szerint el?bújhatnak bel?lünk halálunk után. Az anyagi világból megmaradt érzelmek, érzések halványodásával (gyengébbekt?l az er?sebbekig, még is a legmélyebbeket felölelve, mint harag, aggodalom, bánat, békesség, szeretet) az önfelismerés folyamatának végén a lírai alany ráeszmél, hogy minden létez? dolog egy, önmagának különböz? alakú megtestesülése. Innen is van az album címe, mely magyarul a halványuló láncokra, az egyén létezésének egymásba t?n? láncszemeire utal.

Ha jól tudom, a felvételek teljesen otthoniak. Hogyan és milyen eszközökkel, programokkal dolgozol? Tarts nekünk egy kis hangmérnöki tanórát! :)

Egy er?s számítógépet, Sonar stúdióprogramot, küls? hangkártyát, dobsamplert és a hangszereimet használom. Minden szinti hangzást a zenémben egy Roland JUNO STAGE workstation + total. orch. exp. modul segítségével készítettem és használom, tehát azok nem szoftveresek. Ezen felül egy LTD F-414 és egy LTD mh-401QMNT basszuson és szólógitáron játszom, mindkett? csodálatos hangszer, aktív EMG hangszed?kkel és átmen? nyakkal. A gitárok torzításához, effektezéséhez pedig egy Line6 POD HD300-as multieffektpedált használok. A mikrofonom éppen most cseréltem le egy Rode NT1-A kondenzátormikrofonra.

Ma, amikor a technikának köszönhet?en akár a konyhában is felvehetjük és megkeverhetjük az albumunkat, van-e még egyáltalán létjogosultsága a profinak nevezett stúdióknak? Rengeteg zenész még mindig ragaszkodik bizonyos analóg megoldásokhoz, vagy küls? hangmérnökök, stúdiók használatához. Szerinted ez minden esetben indokolt számukra, vagy csak félnek önállóak lenni, esetleg sznobok?

Ez a rögzíteni kívánt zene stílusától és az adott zenekar szakértelmét?l is függ természetesen. Alapvet?en persze otthon is lehet „jó min?ség?” zenét rögzíteni, de egy „profi stúdió” még mindig sokkal jobb min?séget képviselhet. Igazából azon érdemes elgondolkodni, hogy mit is jelent egy „profi stúdió” és mit egy „konyhai felvétel”.

15-20 évvel ezel?tt az eszközök, amiket ma otthon használhatunk, a legtöbb stúdiónak csak vágyálmai lehettek. Ha ma építünk egymillió forint értékben egy „házi-stúdiót”, aminek a min?ségét régen mondjuk száz millióból hozták ki, mennyire nevezhetjük konyhai felvételnek az ilyen „stúdióban” készült anyagokat?

Akkor bárki fog egy millát, vesz magának, pár cuccot és már adott is a versenyképes hangzás? Koránt sem. Rengeteg, id?t és munkát kell beleölni. Sokan elképzelni nem tudják, hogy mennyi er?feszítést, id?t jelenthet elérni, amit az ember hallani akar (és az általában még mindig nem éri el „profi stúdió” szintet). Erre egyáltalán nem képes mindenki, s?t véleményem szerint a zenészek java sem. Éppen ezért van létjogosultsága a stúdióknak, és az életüket ennek szentel? szakembereknek. Ez egy szakma, amit bizony egy életen át kell fejleszteni. Más kérdés, hogy már az otthoni stúdiózás is luxus, nem hogy az ? szolgáltatásaik igénybevétele, miközben az emberek egyre inkább nem vesznek lemezeket.
Az is igaz, hogy régen gyakran láttam nevetséges „stúdiókat”. Próbatermeknél szokás fogni egy termet, belerakni egy vacak mikrofont meg egy ezer éves kever?t egy rossz pc-vel, meg egy sráccal, aki hírb?l ismer egy használható programot és akkor az a „stúdió”. Felvesznek egyetlen mikrofonnal, egyszerre (sávok nélkül) egy anyagot, aztán súlyos pénzeket elkérnek egy nagyon rossz demó min?ség? felvétel elkészítéséért. No, az ilyeneket messzir?l kerülni kell.

A stílus, amit játszol, rendkívül extrém. Amikor az ember hallgatja, nem is tudom, mit gondol rólad. Mennyire vagy a zenéd? Mennyire jön ez a fajta rendkívül mély, sötét, filozofikus zene a lelkedb?l? Egyáltalán milyen ember Illés András?

Azt túlzás volna állítani, hogy azonos vagyok a zenémmel, de természetesen a részem, és mélyr?l fakad. Elég diverz személyiség vagyok, s?t gyakran ambivalens. Afféle ellentétek embere. A zenémmel nagyon sok negatív érzést ki tudok engedni magamból. Éppen erre való. De a hétköznapi életben sokkal inkább illik rám a hóbortos jelz?, mint a sötét lelk?! :)

Kiknek ajánlod a zenédet? Ha valaki érdekl?dik fel?le, és még nem hallotta, hogyan szoktad neki körülírni?

Nagyon ritka, hogy szóban, személyesen ajánlom valakinek a zeném, lévén nagyon kevés olyan ember van, aki vev? volna a stílusra. Ha valaki érdekl?dik, a m?faj pontos meghatározásával szoktam próbálkozni, miszerint ez funeral doom / atmospheric doom keverék. Nos, ezzel nem szoktak beljebb lenni az emberek... Szóval annyit mondok, hogy nagyon lassú, és er?s füleket igényl? metal zene, sok szintivel, kevés villogással, de annál több hangulattal.

Sokan, akik a halállal kapcsolatos szövegeket, zenéket írnak, úgy is gondolják, hogy az élet értelme, hogy vége legyen. Szerinted mi az élet értelme, és hogyan viszonyuljunk a halál gondolatához?

Szerintem? Fogalmam sincs, ötletem persze ezer van. Egy id?ben sok embert kérdezgettem err?l, de nem kaptam érdemi választ - természetesen. Ha már adott, szerintem jó dolog értelmes dolgoknak szentelni, mint alkotás, mások megsegítése... De az is valami, ha legalább élvezzük. Azt kétlem, hogy az volna az értelme, hogy véget érjen, akkor elég volna, ha el sem kezd?dne.
A halál gondolatához? Minél kés?bb, annál jobb. De én reménykedem benne, hogy bizonyos formában soha nem ér véget az életünk.

Egyre több hazánkban is az egyszemélyes zenekarok száma. Te miért választottad ezt az utat? Milyen zenekarokban fordultál meg esetleg ezel?tt? Lesznek valaha vendégzenészek egy Dreams After Death albumon?

Korábban énekes voltam egy Death Tribute bandában, illetve billenty?s egy doom/death metal bandában. Azért kezdtem végül egyedül zenélni, mert minden zenekaros próbálkozásom kudarcba fulladt. 6-7 év zenekarozás után elhatároztam, hogy ez így nem mehet tovább, én márpedig zenét akarok csinálni.

Az egyedül zenélésnek pedig egyik nagy el?nye, hogy teljesen miénk lehet a kreatív munka, ami egyébként is nagyon csábító volt. Éppen ezért, nem hiszem, hogy lesznek vendégek az anyagaimon, maximum egy n?i énekes.

Elképzelhet?, hogy egyszer színpadra viszed ezeket a dalokat? Mi a véleményed amúgy a hazai klubéletr?l?

Lehet, de nem nagyon valószín?. Nagyon nehéz, nagyon id?igényes, és nagyon drága m?köd?képes zenekart építeni. Arról nem is beszélve, hogy már túlságosan megszoktam a dalírás örömeit, és nem szeretnék másokat is bevonni a dologba, ami gond, hiszen szinte minden egészséges zenész szeretne zenét írni.

A klubéletr?l annyi a tapasztalatom, hogy vérszegény és hálátlan. Megesett, hogy konkrétan meglopott egy klub.

Mennyire figyeled a hazai metal életet? Vannak itthon olyan bandák, akiket esetleg hallgatsz vagy elismersz?

Nem igazán vagyok naprakész. Lévén, hogy szinte csak doom-ot hallgatok, az pedig nincs itthon túl sok. A Nagaarum projektet tudom kiemelni, bámulatos korongjai vannak. Nem is véletlen, hogy vele fogok split-et megjelentetni februárban. Ezen felül a Thy Catafalque összes, és Gulthee utolsó anyaga is határozottan leny?göztek. A Virrasztók is valami olyat m?vel, amire büszkék lehetünk.
Persze, nagyon sok tehetséges magyar zenész, zenekar van, egyszer?en csak túlságosan más az étrendem.

Mikorra várható valami újabb zene t?led? Hol és hogyan hallgatható meg az eddigi két albumod?

Mint említettem, február tizedikén jelenik meg egy split lemezem a Nagaarum projekttel, Kuiper címmel. A korábbi albumaimat meg lehet hallgatni youtube-on, mindet HD min?ségben. A debut albumot pedig le is lehet tölteni a honlapomról, ha regisztrálnak a hírlevelemre. (A regisztrációs folyamat végén kap egy levelet a a regisztráló, amiben ott van a letöltési link).

Köszönöm a válaszaid. Kívánom, hogy a világon mindenkihez eljusson a m?vészeted, akihez szeretnéd, s aki arra érdemes.

Köszönöm szépen, enyém volt a megtiszteltetés! Mindenkinek doom-ban gazdag évet kívánok!


További infók:

www.dreamsafterdeath.com



    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez