Egy kiállítás képességei - Rocktörténeti kiállítás Békéscsabán

- Hogy épp a Magyar Kultúra Napjára id?zítettétek az 50 év zene címmel rendezett kiállítást – gondolom – nem véletlen. Úgy érzed, hogy azután a fél évszázad múltán, amir?l ez a tárlat szólni kíván, helyére került a m?faj? Befogadást nyert az egyetemes zenekultúra területére?

- Talán ötven százalékban. Ahhoz képest, hogy Barack Obama elnök a legnagyobb amerikai kulturális kitüntetést adományozta a Led Zeppelin három él? tagjának, s, hogy Magyarország beat-pop-rock nagyhatalom; ehhez képest nem érzem, hogy a kultúrának ez a szegmense helyére került volna. Bár, mintha megmozdult volna valami: Radics Béla- ügyben például történtek komoly el?relépések. Itt az id?közben megjelent CD-kre, emlékkoncertre, emléktábla- és szoboravatásra, Csepel díszpolgári címére és természetesen a leend? angyalföldi utcanévre gondolok. De említhetném a kisoroszi Illés Lajos-emlékhelyet, vagy a Kárpátia söröz?t, ahol az egész Illés zenekar kapott emléktáblát. Szegény Barta Tamás nevét, munkásságát ugyancsak emléktábla ?rzi az Izabella utcában. A felsoroltakat persze mind jóles? érzéssel nyugtázzuk, de maga a m?faj még mindig nem került a rangjához, történetéhez méltó helyére.

- Nyilvánvalóan e hiányosságból kíván valamennyit bepótolni az 50 év zene. Kinek az ötletére jöhetett létre a tárlat, és miért épp Békéscsaba adott otthont a relikviáknak?

- Tizenöt éve keresek olyan f?városi helyszínt, ahol létre lehetne hozni ezt a kiállítást. Nekem éppúgy nem sikerült, mint Schuster Lórinak, aki a P.Mobil-múzeumot Felvidékre vitte. Annyit sikerült elérnem, hogy 2003-ban az Old Man’s Pubban csináltam egy id?szaki tárlatot. Hajnal Gábort nemrég keresték meg a békéscsabai Csabagyöngye Kulturális Központtól a kiállítás ötletével, illetve igényével, ? pedig rám gondolt, mint megvalósítóra. Azóta megszületett a megállapodás. Január 22-én, a Himnusz „születésnapján” kett?s megnyitóról beszélhetünk: délután ötkor nyitja kapuit a Csabagyöngye M?vel?dési Ház és két órával kés?bb a kiállítás, amelyen Orbán Viktor miniszterelnök vágja át a szalagot.

- Milyen relikviákból állt össze az anyag?

- Több tízezer fotóból kellett kiválasztanom az anyagot, köztük – indulásként - Németh Lehel és a Benkó Dixieland Band 1957-es fényképeivel. 957 fotó öleli fel az id?szakot, amelyben minden nevesebb el?adó és zenekar szerepel. 1990-nel zárul a történet a Republic együttessel. Emellett 297 tárgyat állítunk ki: többek között Adamis Anna tollát, amellyel az LGT Yamaha fesztivál szerz?dését írta alá; Bródy János katonai szimatszatyrát, Cserháti Zsuzsa fellép? ruháját, valamint Máté Péter kézzel írott naptárját. Hérics Nándor fest?m?vész 30 eredeti festménye is bekerült a darabok közé. A kiállítás legszomorúbb részét a zenetörténet 57 halottjának fotói jelentik.

- Az elmúlt ötven év alatt kitermel?dtek a m?fajon belüli szegmensek. Volt-e valamilyen megkötés azzal kapcsolatban, hogy mi kerülhet be a tárgyak, fotók közé, illetve mi az, amely a „ciki”, vagy a „gáz” kategóriájába sorolható?

- Nem kerülhettek be a kilencvenes évek elejét?l Magyarországon is megjelen? technikai m?fajok képvisel?i: Például Kozsó, Lala, a Kozmix, a techno, a rave, a house, egyszóval a gépzene. Kimaradtak még a Lagzi Lajcsi-féle Dáridó, a 3 + 2, az úgynevezett mulatós, vagy lakodalmas stílusok is. A legnagyobb bekerülési kritériumot az él? zene, vagyis a m?vészet képvisel?i képezik – politika és bulvármentesen.

- Vannak kiváltságos személyek, zenekarok e területen, akik a kiállítás ún. zászlóshajóját jelentik?

- Fotóban, tárgyban és jelent?ségében az els? számú relikvia Radics Béla. Az ismertet?ben leírtam, hogy „a magyar beat- és rock m?vészet emblematikus alakja”. Élete és halála egyértelm?en szimbolizálja az egész m?fajt.

- Miként tudtad beszerezni, összerakni az anyagot?

- Egyetemi éveim után, a hetvenes évek közepét?l újságíróként dolgoztam a Pesti M?sor c. lapban, a Magyar Ifjúságban, és az Ifjúsági Magazinban. A beatzene iránti szeretetem Baksa Soós Jánossal és a Kex együttessel indult, majd folytatódott Radiccsal, aki ’81-ben a lakásomon adott interjút nekem. T?lük, és más, kés?bbi interjúalanyoktól - így Faragó Judy Istvántól is, akit?l megkaptam a Scampolóban hordott fellép? zakóját - is kértem személyes tárgyakat, amelyek gy?jteményem alapját képezték. Már akkor gondoltam egy leend? beat-pop-rock budapesti kiállításra.

- Képes voltál- e hozzájutni állami, vagy önkormányzati, intézményi támogatáshoz, avagy ismét az öner? „gy?zedelmeskedett”?

- Az öner? kb. harminc százalék, a további hetven százalék pedig a Békéscsabai Önkormányzat, valamint az Emberi Er?forrás Minisztérium támogatásával jött létre.

- Január 22-vel lezártnak tekinthet? az anyag, vagy számíthat e látogató közönség esetleges b?vülésre? El?kerülhetnek-e még valamilyen darabok?

- Soha nem mondd, hogy soha! Török Ádámtól várok anyagot, Dolly és Kékes Zoli jönnek a lakásomra a Hungária 1980-as fellép? ruhájával, de nyilvánvalóan vannak rejtett „tartalékok” máshol is. Addig nem nyugszom, míg nem sikerül létrehoznom egy f?városi beat-pop-rock m?vészeti kiállítást!

Heged?s István