Kultur Shock @ Budapest Park - 2013.05.03

Péntek este tehát gondoltam egy nagyon, és fel Pestre, majd a tömegközlekedés által nyújtott ínycsiklandozó gettójárat segítségével máris ott termettet a Közvágóhíd nev? megállónál. Cimborák már vártak, irány a Budapest Park!

Nemrég nyílt, és els? blikkre valami kontra-ZPnek t?nt, ugyanis teljesen szabadtéri a dolog, másrészt pedig nincs is messze említett el?djét?l. Becsekkolás után szemrevételeztük a paramétereket – els? és legfontosabb tényez?, ami lejött, hogy full olyan, mint egy konténerváros, amit sok kis konténerb?l alakítottak ki, mondjuk egy ipari telep közepén. Kétemeletes, legalább három pulttal, ül?helyekkel b?ven megáldva, és szinte az egész komplexumban rá lehetett gyújtani, ami azért nagy el?ny. Ja, és megfelel? körülmény? mellékhelyiségeket is tartalmaz. Egyetlen hatalmas hátránya – ami részben ezen okok összességének is tulajdoníthatunk -, hogy elég drága. Mint minden ilyesmi hely a f?városban.

Mikor beértünk, a nyolc órára kiírt zenekar pont hangolt, majd kis késéssel – no meg bátran, bármiféle el?banda támogatása nélkül – fél kilenc fele kezdték a m?sort. Már most el?rebocsájtom, hogy a Kultur Shock hatalmas varázslatot teremtett, pedig kezdetben alig voltunk a tánctéren. A seattle-i bázisú, ámde szinte a világ minden részéb?l származó tagjait tömörít? kollektíva zenei világát legjobban talán úgy tudnám érzékeltetni, hogy fogjuk a már önmagában is elég ?rült és buliképes System Of A Down vagány metálkodását és hozzácsapjuk a Gogol Bordello féle balkáni gipsy-punk életérzéssel meg és ebb?l kifolyólag egy rahedli eklektikus hangszert. (Kés?bb kiderült, hogy nálunk ezel?tt már vagy háromszor jártak, leginkább a Szigeten.)

F?nökük, az énekes csóka – aki én magamban csak Grandpa Gurunak hívok legutolsó kislemezük óta -, mikrofonja mögül danolászott, néha meg el?kapta trombitáját és azon fújta el a nótánkat, a program vége felé pedig még egy darbuka is el?került. Amúgy a hattagú felállásban (tehát: gitár, basszus, szaxofon, heged?, dob) mindenki kivette a maga részét a zenéb?l, egyedül talán a dobos kolléga nem vokálozott – egyébként pedig ? a legfrissebb szerzemény a groupban. Oké, hogy mindenki vég nélküli, ?rült és euforikus színpadi táncot (meg egyéb bekategorizálhatatlan elemeket) lejtett a deszkákon, de én nem bírtam levenni a szemem a heged?s jánykáról, szinte csak ?t sasoltam. Irtó csinos és szexi dög, aki hihetetlen, hogy mit m?velt a hangszerével! Közönség persze vev? volt erre a néha metálba is átcsapó, egyébként tisztes cs?rdöngölésre, úgyhogy ropták a színpad el?tt rendesen!

Ugyan régebben már találkoztam a zenéjükkel (Integration, 2009), mégis pár dalon kívül tökre újnak tetszett az egész repertoár. Kedvencem a Stop the Disco! természetesen elhangzott, hiszen a legújabb, Grandpa Guru (2012) kislemezük mega-slágere, de akadt még High Low, mely szintén hatalmasságos dal! Énekes csóka két szám között mindig valami kis megjegyzést f?zött oda; sokszor dicsérte például Budapestet, meg mondta, hogy sajnos most nem ihat show közben. Vidám fickó, nem kétség. Rendes setlista lejárta után még egy ráadással kedveskedtek, ami aztán pöccre pontosan tíz órakor fejez?dött be, ahogy ez már a f?városban lenni szokott szabadtéri rendezvények esetében.

Egy fantasztikus koncertet éltünk meg. Viszont el?ttünk állt még az egész éjszaka, ezért hát a non-stop nyújtotta lehet?ségeket maximálisan kihasználva szorgalmasan igyekeztük…

Murphy