Hegyalja Fesztivál 2013, Annu szemével - Tokaj, 2013.06.24-25
A 2013-as Hegyalja Fesztivál több tekintetben is eltért az eddigiekt?l. Kezdjük azzal, hogy június végén (dohánytörvény miatt) került megrendezésre (július közepe helyett). Emellett az is újítás volt, hogy felépítettek egy ún. Nagytekn?s házat (igazából szerintem csak felesleges pénzkidobás volt, de biztos ennek is megvolt az értelme), ahol fel lehetett venni a karszalagot, kártyát stb.. A bejáratot is arrébb pakolták, minek…
Na szóval, 2 héttel korábban volt, mint ahogy eddig megszokhattuk. Ezzel nem is lenne probléma, viszont pont olyan hetet fogtak/fogtunk ki id?járás tekintetében, ami nem a legkedvez?bb egy fesztiválhoz. Viszont aki igazi „fesztivál-fész”, azt pont nem érdekli ez és próbálja az egészb?l a legjobbat kihozni.
Eredetileg 1 napos kiruccanást terveztem, de az élet úgy hozta, hogy két napot eltölthetek ezen a csodálatos környéken (mert Tokaj tényleg az, sokadjára is megállapítottam :) ).
Csütörtök dél körül értem le, utána barátokkal való találkozás, szállás elfoglalás, evészet, ivászat. Valahogy így nézett ki a kora délután. Majd a fesztiválon meglestük a Rómeó Vérzik zenekar délutáni produkcióját. A korai id?pont és a nem túl kedvez? id?járás ellenére is egész sokan összegy?ltek a Borsodi Nagyszínpad el?tt. Annyira nem ismerem a bandát, néha betévedek 1-1 koncertjükre, de mivel a kisbarátok szeretik, így én is megnéztem ?ket. Volt Térdelj elém, Piros 19, Engedd belém meg még sok-sok nóta, de mivel csak futólag ismerem a dalokat, így ezek ragadtak meg :) A produkció értékéb?l nem veszített az sem, hogy a közelmúltban távozó Ermi helyett Nagy Dávid (Helland, Kényes Foltok, ex-Pokolgép) tépte a húrokat, s?t…
Fél7 tájékán jött a hezitálás, hogy Road vagy Fish legyen a következ? „áldozat”. Mindkét bandát imádom és utáltam is a helyzetet, hogy egy id?pontra tették a szervez?k ?ket (a Borsodi, illetve a Pepsi színpadra)… Igazából ösztönösen döntöttem, a Road hangosabban szólt (hát igen, nagyszínpad), és pont az egyik kedvencem ment, így ez maradt. :) Nem bántam meg, mivel a Road mindig nagyon pörg?s, igényes, szerethet? koncertet ad. Túl sok extrázás nem volt benne, rock&roll volt a javából. :)
Majd 8 óra el?tt leszakadt az ég. Bemenekültünk a Jégerbárba, ahol épp Dombóvári István szórakoztatta a nagyérdem?t. Tényleg nagy volt az érdem, mert megtelt a sátor (gyanítom, nem feltétlen csak a stand-upolás miatt… :) ). 20 óra felé sem akart elállni az es?, de a Depressziónak meg játszani kellett. Mivel én puhány vagyok, így a Jéger sátorból tekintettem meg a bulit. Persze rengeteg bevállalós ember volt, akit nem érdekelt, hogy elég egy rossz mozdulat és a sártengerben találja magát… Végül is bizonyos alkoholmennyiség után már tök mindegy. :) Halász Feriék a kitartó közönségnek hálájuk jeléül egy odapörköl?s koncertet adtak. Riszpekt.
Aznap este lépett deszkákra a Down is, de nekem kicsit elegem lett a sárból, es?b?l, korai id?pontban távoztam a fesztivál területér?l. Utólag már sajnálom, hogy kihagytam. L
Szerencsére a péntek már kedvez?bb volt, a sár is nagyjából felszáradt, így négy bulit is sikerült végignéznem. Kezd?dött kora este a Junkiessal. Alapvet?en elfogult vagyok a bandával szemben, de ha küls? szemmel nézem, akkor sincs okom a panaszra. A régi nagy „slágerek” mellett elhangzott a mostanában igen nagy népszer?ségnek örvend? Nincs pardon, illetve a Szerelmedt?l lettem ilyen cím? nóta. Öröm volt látni sok év után a fiúkat a Hegyalján (már csak azért is, mert els? Hegyaljás élményem a Junkies nagyszínpados bulijához köthet?, még 2001-b?l…).
A következ? adagot az Anti-Flag (USA) nevezet? punk-rock zenekar tolta belénk. Már hallottam róluk, ismertem is 1-2 dalukat, amelyek felkeltették az érdekl?désem, így nem volt kérdés, hogy meglesem, mit alkotnak a színpadon. Négy srác állt a színpadon annyi energiát sugározva, hogy az egész fesztivál áramellátottságát el tudták volna látni. Azon felül, hogy pörögtek, mint a búgócsiga, igazi interaktív kapcsolatot ápoltak a közönséggel. Gondoljunk csak arra a részre, amikor a dobos srác a produkció legvégén a közönség soraiban dobolta végig a dalt. Leesett az állam.
Az amerikai banda bulija után átbandukoltunk a Maláta bárhoz, ahol Anna and the Barbies koncert vette kezdetét. Aki ismeri Annát, az tudja, hogy sosem lép úgy színpadra, hogy ne legyen rajta valami különleges öltözék, jelmez, smink… És ez most sem volt másként. Anna „Jokeres” szájfestéssel rémisztgette a nagyérdem?t. Sajnos csak 1 órát kapott a banda, de így is felcsendült minden olyan dal (Álmatlan, Márti dala, Nyuszika…), ami kihagyhatatlan egy barbi buliból.
A következ? órában áttettük székhelyünket a Borsodi Nagyszínpadhoz, ahol 11 órakor már Ákos elektronikus világában találhattuk magunkat. Rengetegen összegy?ltek a színpad el?tt, id?sebbek-fiatalabbak egyaránt. Sokak számára nem igazán értelmezhet? ez a „gépesített” Ákos. Bevallom, néhány dalt valóban nem kellett volna megbütykölni (az Érint?t egyszer?en hiba volt átdolgozni), de ezt leszámítva élveztem a koncert minden percét. A látvány, a hangzás, a dalok… Egyik kedves barátomnak köszönhet?en az új albumról ismert Tengermoraj nótát nyakban ülve élvezhettem. Felemel? érzés volt (szó szerint). A srácok kitettek magukért, ugyanis több, mint két órás koncerttel emelték az este amúgy sem lapos hangulatát.
Számomra a Hegyalja itt fejez?dött be, ugyanis másnap haza kellett mennem.
Köszönöm Hegy’, köszönöm Tokaj, köszönöm kedves zenekarok, köszönöm kisbarátaim, ismét felejthetetlen élménnyel lettem gazdagabb. Ja, és id?járás, neked nem köszönöm. :)
Annu
