Hatebreed: Supremacy

Bár már mindenki biztosan vágja a Hatebreed munkásságát, és a kezei közül kikerülõ fantasztikus lemezeket, és eddig csak egyetlen egyszer találkoztam velük ezelõtt. Méghozzá koncert formátumban volt szerencsém látni õket, anno még Sportszigeten, álarcos barátaink, a Slipknot elõtt. Akkor nem igazán fogott meg, pedig iszonyatos energia áramlott a tömegbe e négy zenész együttes munkája során. Mivel az iowai Kecskés Kilencekre voltam írtóra ráizgulva, talán azért hagyott teljesen hidegen. Ez év õsszel viszont újra beléjük botlottam új lemezük kapcsán, és ezúttal tényleg nem hagyhatom szó nélkül…

Néminemû idõhúzásra szánt üresjárat, aztán három, kettõ, egy és berobban a Defeatist. Nem kell véresen komolyan venni a címét, hogy kishitû, hiszen amit mûvelnek, az egyáltalán nem abból gyökerezik; számos alkalommal bizonyították már. Zakatolós, odatevõs, bitang egy hácé-szong! Garantálom, hogy akárhányszor újra és újrahallgatható mindennemû agykárosító mellékhatás nélkül. Csemegeként funkcionál a második Horrors Of Self, iszonyatos dübörgésbõl a végén barátiasra lassítja magát. Pengén állítják belénk a Mind Over All szerzeményüket, ugatós csordavokállal dúsítva. A To The Treshold arra teremetetett, hogy a zúzdák közti nyomokban egy szusszanásnyira kifújhatjuk magunkat. Továbbiakban is belevaló nóták kerülnek elõ, mint például a Give Wings To My Triumph, a kegyelem nélküli rombolásra hivatott Destroy Everything, vagy a Divine Judgment névvel elkövetett felturbózott böszmület. Halhatatlan ellenségük (Immortal Enemies) is valami hiperzseniális fogás, nem mintha a többi szong olyan kutyaütõ lenne! The Most True és a Never Let It Die sem rossz, inkább talán metálcentrikusabbra vették. Spitting Venomban újra visszatért az igazi hácés riffelés, amely a As Diehard As They Come-ban csak fokozódik. Albumzáróként az Én felsõbbségérõl lejtenek el még egy belassult dalt, zárásként ideális.

Végszóként csak annyit, hogy a Biohazard, Pro-Pain és Sick Of It All-ra hangolt fülemnek kifejezetten jól esett egy ilyen másfajta hangzásvilág. Megjegyzés rubrika - korrekt egy albumnak nyugtázva.

Satisfaction Is The Deah Of Desire - 1997

Under The Knife - 2000

Perseverance - 2002

Rise of Brutality - 2003

Supremacy – 2006