This Moment Will Soon Be Gone Tour @ Gy?r, 2014.03.21.

Nem sokkal kilenc fele kezdett a számomra tök ismeretlen AWS gárdája, de már rögtön az els? dallamoknál érezni lehetett, hogy nem stimmel a hangosítás (dobok és a mélyek iszonyatosan húztak, míg a többi arányaiban nem volt sehol).  Ahogy megállapítottam, olyasmi keverékben utaznak a fiatal budakeszi srácok, mint kb. a Leander, tehát az egész egy modern metál köntösbe bújt vérprofi produkció, ami igazából totálisan popos. Könnyen befogadható - már akinek ízlik az mr2-kompatibilis vonal. Személy szerint én nem vágytam rá, viszont akiket megragadott, azok jól szórakoztak majd 40 perces fellépésükön.

Igazából Subscribe-on sem voltam megelégedve a hangosítással, pedig tudvalév?, hogy az ? muzsikájukat nagyon el tudja cseszni a rossz beállítás. A hattagú formáció ezúttal a szintis nélkül érkezett – arról mindenesetre nem szólt a fáma, hogy csak most hiányzik vagy már egyáltalán nem hivatalos tag, és csupán az el?z? lemeznél segített be. Bálint már az elején tudatta a jelenlév?kkel, hogy mivel ez egy lemezbemutató turné, így a m?sor gerincét az új dalok fogják képezni, néha egy-egy régebbi közönség kedvenccel megszakítva. Kapásból a „pillanatalbum” els? tételével kezdtek (Gazing), aztán jöttek sorra az Every Skin, Turbulent, Verdant, Massage Of The Sentinels, We Are Stardust nóták. Álomtégla helyett Tépj függönyt kaptuk, ami igazából ugyanolyan funkciót tölt be a lemezen, mint említett társa, szóval akinek rádióbarát megasláger kellett, az is megkapta, haha!

Nem kicsit éreztem úgy, hogy aki most el?ször hallja az új dalokat, nem tud mit kezdeni velük, mert ahogy a Bookmarks tételei, ezek sem kimondottan önfeledt bulira és hatalmas mozgási energiák kiadására íródtak. Jóval komolyabb, megfontoltabb zenekar képét vetítik elénk, akik manapság inkább kifinomultabb, maradandóbb szerzeményekkel állnak el?, amik nem feltétlenül él?ben fognak a csúcsra járatódni. Persze ett?l függetlenül az újak közül is egy csomó résznél lehetett csápolni meg lökdös?d? mozgásra bírni a másikat, bár legtöbben még csak szokták a lemezt. Ami a klasszikusabb Subi-dalokat illeti: Crowd Of Nobodies, USEheR Friendly, Ringside Seat és társai hangzottak el, nyilván jóval nagyobb üdvrivalgást kaptak.

Bálint - aki Tamás és Atis hajzuhatagának elt?nése után immáron egyedüliként képviseli a rasztát a csapatban – szokásos bohóckodása mellett (faltól-falig rohangászás, fémállványra való felhúzódzkodás stb.) többször is megemlítette milyen csodaszép (rózsa)színekben pompázik a Jedlik-híd, meg próbált még egyéb módokon is kommunikálni a közönséggel. Többiek nem nagyon hülyültek, csak a zenére koncentráltak, ahogy lenni szokott. Összegezve, még ha hangulatában egy kicsit más is volt a fellépés, nem mondanám, hogy a 15 éves fennállását ünnepl? Subi nem lenne hazánk egyik legnagyszer?bb koncertbandája!

Murphy