Zorall Sörolimpia, Alsó?rs, 2014.08.21-23.

Ugyan az id?járás nem volt a legjobb, így a pancsolást kihagytam, így is mondhatom, hogy jól szórakoztam az eddig látott fesztiválok legcsaládiasabbikán. Az els? napon gyors szálláselfoglalás (a sátrazáshoz már nem érzek magamban elég bevállalóságot) után, három óra környékén értünk le a helyszínre. Nagy tolongás nem lévén, hamar be is jutottunk, (belép? mellé szokásos ajándék CD) gyors terepszemle, ismer?sök lecsekkolása, egy sör a parton, majd a Kalapács zenekar kezdésére irány a nagyszínpad. Egyébként pozitívum, hogy elég távolra helyezték a két sátrat egymástól, így legalább nem zavarta egyike a másikat, mindenki zavartalanul hallgathatta, amihez épp kedve volt. Csütörtök lévén még a kemping sem nagyon telt meg, közönség sem volt akkora, mint aztán a következ? két napon. Kalapács Józsiék így is viszonylag népes közönség el?tt kezdhették el a muzsikát. Mivel a zenekar ténykedését nem figyelem egy ideje, így nem is ismertem a dalok zömét, azért volt, amit felismertem, f?ként a Pokolgép nagy slágereit, amik közül elhangzott az Itt és most, a Háború gyermeke, és a Gépinduló, nem sorrendben. Jól teljesített a banda, nem is szóltak rosszul (hangzásbeli probléma egyébiránt az egész rendezvényen nem volt - legalábbis azokon a koncerteken, ahol jelen voltam - ami eddigi fesztiválos tapasztalataimból kiindulva nagy piros pont!), és úgy vettem észre, hogy a közönség is hálás volt. Frontemberünk elpöccintette, hogy jöv?re talán jelentkeznek egy saját névvel fémjelzett hasonló helyszín? rendezvénnyel, ami nem tudom mennyire jó ötlet, figyelembe véve a nyár fesztivál-felhozatalát. Na nem baj, majd ez is kiderül. A koncertek közti szünetek egyikében viszont belebotlottam a fesztivál arcába, aki lila hózentrógerben, és lila nyakkend?ben bulizta végig a napot. Ezúton is üdvözlet Józsinak, a ... zenekarból.

Gyors átszerelés után következett gyerekkorom egyik kedvenc rockbandája, a megújult/újjáalakult Sing Sing, Sipos Tamás úrral a mikrofonnál (na, melyik zenekarból?). Meg kell mondanom, a látottak és hallottak alapján nála jobb választás nem is eshetett volna. Nagy élmény volt látni ezt a bandát él?ben, még ha nem is az teljes eredeti felállással.

Az énekes poszt mindig kényes, de nem éreztem Abaházi úr hiányát, cseppet sem. Élet és m?köd?képes a mostani felállás. Sorjáztak is a halhatatlan dalok, nem gy?ztük énekelni ?ket! A fesztivál legjobb bulijáról beszélek, ha valakinek nem esett volna még le. Szemem és a fényképez?gépem végig a színpadon volt, a szívem pedig szárnyalt, csak ahogy Sípos úr hangja. A színpadról is végig mosolygás volt az osztályrészünk, ha jól láttam, nekik sem volt kisebb élmény nekünk játszani, mint nekünk ?ket látni/hallgatni. Aki teheti, és szerette régen az olyan dalokat, mint a Nehéz lehet h?snek lenni, a Halál a májra, a Sing-Sing, Valamiben Hinni Kell, Életfogytig Rock and Roll, és számos társa, ne is habozzon, menjen el egy bulijukra, csalódás kizárt! Köszönjük szépen ezt a maradandó élményt, mind a bandának, mind a szervez?knek.

Este tízkor még érkezett a Road, viszont mivel engem annyira nem varázsoltak el (inkább néztem volna helyette egy Rómeó Vérziket), átmentem a kis színpadhoz, hátha ott történik valami érdekes. Nem tudom mi ment akkor épp, de a soron következ? Noa Rock már elkapott. Nem nagyon ismertem ?ket sem (dacára a Hammer-melléklet lemeznek, ami meg is van), mégis azt kell mondjam, jól nyomják. Lehet el? is kotrom valahonnét azt a CD-t. Szimpatikusak is voltak, Noa is topon volt, na és nem hozható fel negatívumként az sem, hogy baromi szexi n?, ha nem sért?dik meg rajta, hogy ilyesmit írok. Ha mégis, majd közzé tétetünk egy nyilvános megkövetést. Ezen a napon már csak a Twistert vártam, amit Noa fel is konferált, viszont nagy csalódásomra a Zorall akusztik kezdett felpakolni a színpadra. Információ semmi, csak éjfél után kicsivel nekiláttak a programnak. Nem is volt rossz, de nem maradtunk végig, és a Twister hiányzását is csak a zenekar indokolta meg másnap mindenki kedvenc közösségi oldalán. Ezt, mint a szervez?k felé tett negatív észrevételt, mindenképp fel kell hoznom, hiszen kínálkozott volna nyilván mód a csúszások miatti id? behozatalára. Így hát Twistertelenül kellett nyugovóra térnünk.

Pénteken csak egy gyors kirándulás után, kés? délután mentünk le, els?ként a Vasmacska nev? csupacsaj formációt sikerült megtekinteni... ja, nem, a basszusgitáros srác volt, ha nem tévedek. Végignéztem a programot, kellemes, aranyos rock volt, ami teljesen beleillett a fesztivál zenekaraimnak többsége közé. Nem az én zeném ugyan, de a közönség vette a lapot. F?leg a fiúk, de talán a lányok is.

Az utánuk következ? Blues Company-t nem ismertem, és nem is nagyon érdekelt, egészen addig, míg a m?sor második felére be nem tévedtünk a sátorba. Továbbra sem fogok otthon vagy kocsiban ilyesmi zenét hallgatni, viszont ez a mocskos blues-rock él?ben, és természetesen ezekkel a dalszövegekkel ütött! Nem tudtam nem mosolyogni rajtuk, ahogy az énekes átköt? szövegein sem. Vicces, és ?rült, amit m?velnek, szórakoztató, de persze a sárban fetreng?s, sártúrós módon. Igazi bulizene, él?ben tuti lecsekkolom még ?ket, ha módom lesz rá. Azt pedig meg sem említem, hogy szinte teljesen megtelt a sátor este hatra, a koncertjükre. Valamiért mindenki fújta a mocskos témákat mocskosul feszeget? szövegeket.

A Zorall bulija is jól esett. Már az elejét?l fogva kedvelem Szaszáékat, s látszik, mennyire jól is megy a slágerházasítás. Velük is énekelt az egész sátor, egész este. Pozitív hangulat, táncoslányok, t?zokádás, pop-rock-metal slágerek, rajongó közönség, és teltház. Nem kívánhat zenekar ennél többet, és a rajongók sem panaszkodhatnak, hiszen egész hétvégén barátságosabbnál barátságosabb zenekarokat láthatott.

Utánuk Ossian, egy másik olyan magyar zenekar, akiket régen nagyon szerettem, f?ként a korai érát, de a Fémzene és a Titkos ünnep is sokat forgott nálam, viszont néhány éve nem követem a munkásságukat, valahogy nem érzem a lemezeken azt a tüzet, nem ugrik meg a pulzusom, ha meghallok egy-egy új dalt a csapattól (nem úgy, mint mikor újra él?ben hallhattam az Ítéletnapot, ami máig az egyik kedvenc dalom, vagy a Magam útját járom-ot). Best of programot nyomtak Endréék, ahogy kell. Ugye nem kell felsorolnom, milyen dalokat játszottak? Azt hiszem felesleges is volna. Jó volt évek után újra hallani a klasszikusokat, bár az újkori kedvenceim közül nem sokat bukkant fel. Ekkora életm?b?l, mint az övék nem is lehet minden igényt kielégíteni. Vagy csak én vagyok túl finnyás. Mindenesetre cseppet sem voltam csalódott, és jól is esett a nosztalgia.

Szombat reggel szomorú kép fogadott mindenkit, egész nap esett az es?, hol jobban, hol kevésbé, de akkor is szürke, nedves, párás, kellemetlen id? volt, nem a legjobb egy fesztiválra. Kis olvasgatás a szálláson, majd a klipforgatásra és az esküv?re sikerült leérnem a kempingbe. Mivel az elázást nem voltam hajlandó bevállalni, aznapra felfüggesztettem a sörfogyasztást, de nem is bántam meg (annyira). A klipforgatás igazán érdekes volt (az Afrika cím? dalra készült), a barnára festette zenekar, majd közönség viccesen festett. Az esküv?t is érdekes volt látni, f?ként, hogy a házasulók a forgatásba is bekerültek, ezúton is sok boldogságot kívánunk nekik. Az els?ként fellép? banda az Id?gép volt, számomra szintén ismeretlen banda. Pofás kis heavy és hard rock dalok sorjáztak el?, de igazából ez a fajta zene sem az én világom, bár szívesen hallgattam ?ket.

A következ?, Paddy and the Rats viszont már hatalmasat ütött. A vidám, bulizós ír-skót punk-rock kocsmazene, vagy tudomisén minek nevezzem, hatalmas hangulatot teremtett. Vidám fickók egy tálca sör társaságában olyan bulit csaptak, ami egyértelm?en csak a legjobbak közt említhet?. Senki sem állhatta mosolygás, tánc, pogó, ugra-bugra nélkül. Nem csak a zene volt a helyén, de a zenész figurák is. Látványos mozgás, tánc, viccel?dés, és egyéniségek. Nézd csak meg a képeket. Akarsz egy jó estét? Menj el a koncertjükre, ha teheted! Én biztos, hogy fogom még ?ket látni, amint tehetem!

Nyolckor újfent a Zorall lépett a deszkákra, amit els? körben nem értettem, miért is kell három napon át is, de az el?z? napihoz képest egy teljesen más szettel álltak el?, ráadásul fúvósokkal és billenty?vel kiegészítve. Ezekhez a dalokhoz persze ez kellett is. Egyértelm?en ez volt a bulizósabb, és látványosabb show. Még egyszer így utoljára teltház, vidámság, buli!

S nem is érhetett volna véget másképp a három nap, mint a Lorddal. Pohl Misiéket mindig öröm látni, még akkor is, ha nem Gidó nyomul a billenty?knél, ahogy ezen az estén, hanem Török József, aki ugye állandó helyettes, ha emberünk épp nem ér rá. Ha magyar hard roc/metal, akkor ?k az etalon. A legszerethet?bb zenekar idehaza, és nem csak a zenéjükre értem ezt. Mosolygósak, vidámak, pozitívak, természetesek, látszik, hogy élvezettel zenélnek ezredszerre is. Ahogy mi is ugyanakkora lelkesedéssel hallgatjuk a dalaikat százezredszerre is! Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy múlt hónapban láttam ?ket Tápszentmiklóson, és mégis ugyanúgy vártam ?ket most is, és tuti ott leszek a szeptember 13-i gy?ri bulin is. A dalokat itt sem sorolom fel, mindenki tudja, hogy mire számíthat náluk. Misi amúgy igazán jó hangulatban volt, sokszor mászott rá a kordonokra, a közönség els? soraival érintkezni, látszott, hogy élvezik, és jól esik a szeretet, amit a közönségt?l kapnak, még akkor is, ha megpróbál morcosan nézni, összehúzott szemöldökkel, mikor látja, hogy már megint ?t fotózom... Benne van a három legjobb koncertben a három nap alatt! Még sok ilyet mindannyiunknak! Összességében véve pozitívan zártam a mérleget, amit a Sörolimpiáról vezettem magamban, még akkor is, ha elmaradt a Twister, és a Lord koncert végére bokáig ért a sár a sátorban a hatalmas zivatarból befolyt víz miatt. Baráti hangulat, jó zenék, jó hangzás, jó fények, pénztárcabarát étel és italárak, strand... Nyilván még mindenki hozzá teheti a magáét, neki miért is jön be ez a fesztivál mind közül. Ha úgy alakul, jöv?re is itt leszünk. Vagyis ott. Ahol épp lesz...

atilla

Fotók itt!