STOPYT 10. születésnapi és utolsó koncert @ Dürer kert, Budapest - 2015.04.04.

Murphy - 2015. május 03. vasárnap, 08:22    

StopytAz egyik hatalmas kedvencnek mondható, modern magyar metál/hc bandám – vagy, ahogy ?k szokták volt illetni magukat varacskos disznó stílusú, dózsagyörgy-féle, hurkatölt?s paraszt metál – közel hatévnyi munkálkodás után 2012-ben hirtelen feloszlott. Mostani jubileumi koncertjükkel hivatalosan is el szeretnének búcsúzni a rajongóktól, ráadásul a Best Before End legendás dalaiban most vendégm?vészek is közrem?ködnek! Egy ilyen ajánlatnak nyilván nem állhattam ellent…

Reklám:

Els?ként, az alapból is érdekes nev? Kotniehl lepett meg minket a saját fejlesztés? „Vegetarian Polyrhythmic Grindcore” választott m?faji szettjükkel. Koncert el?tt még gyorsan belefüleltem az eddigi egyetlen megjelent hanghordozójukba (Massacre of Bunny Ranch EP), de valami félelmetesen elvetemült eleggyel találtam szembe magam! Szerencsére, fellépésük alkalmával sem csalódtam bennük: szakadékmélyre torzított gitárok, brutális erej? basszus és az agyonvágó dob mellé öblös hang társult, és szinte a meglepetés erejével hatottak rám a kisterem falait lebontó Meshuggah feldolgozások (!), amiket azért valljuk be, nem gyakran hall az ember egy alig ismert, underground bandától, haha! Összességében csak pozitív gondolatokkal vagyok a banda él? produkciójáról, énekesük roppant vidám személyisége és kacagány beszólásai pedig csak árnyalták ezt a képet!

Második el?-bandaként A Losing Season legénysége adta el? kb. fél órára id?zített programját. A már több kiadvánnyal is rendelkez? pesti „modern melodic death” formáció egyáltalán nem gy?zött meg, s?t mi több: három szám után feladtuk. Zenében még itt-ott akadt egy-egy szemrevalóbb, brutálisabb riff, de a sablonos zúzások közti er?ltetett dallamok és az énekes unalmas vokális próbálkozásai együttesen a jellegtelenség szélére sodorták az egész produkciót. Az meg csak zárójelben jegyzem meg poénként, hogy a vokálos srác s?r?n zúdította diszkrétnek nem éppen mondható köpetét a deszkákról, majd mintha mi sem történt volna, egyb?l invitált minket, hogy ugyan menjünk már közelebb…

Fél tizenegy felé aztán végre (mosolygó stop-táblával, mint kötelez? színpadi elemmel) kezdetét vette az est f? fellép?jének jubileumi-, és egyben búcsúkoncertje. Aktív munkálkodásuk vagy háromszor-négyszer láttam a formációt, de azt hiszem, elfogultság nélkül mondhatom, hogy mindig 100%-os produkciót nyújtotta a közönségnek. Repertoárjukban a Best Before End szinte összes legendás - földbedöngöl?s, headbangel?s, összevereked?s – tétele megszólalt; köztük Fett (Emergenza Acoustic díj) nyertes Gitera nev?, rendkívül jól hangszerelt, fülbemászó intermezzója.

Számomra újdonságként hatott, mikor a feloszlása el?tti id?kben íródott legutóbbi szerzeményük felcsendült (Insane Healing Demons), emellett nagy-nagy örömömre még egy kellemes DevilDriver feldolgozással szintén megpróbálkoztak (Before the hangman's noose), ha már az ihletadó bandák között vannak Dez Fafaráék, haha!

A metálos slágerek szünetében Bio szinte feltartóztathatatlanul próbálta szórakoztatni az egybegy?lt publikumot fanyar humorú one-man-show-jával, miközben az általa csak szimplán „szappanos víz”-nek keresztelt folyadékból nyelt nagyokat a kiszáradást megel?zvén.

Persze a behirdetett vendégm?vészek sem maradtak el, ?k inkább a program vége felé kaptak helyet. Soda (Depresszió) a Shackle és a Sur-We-All cím? slágerükben hallatta hangját a dallamos vokál jegyében, a DSP hip-hop formáció két tagja (Dipa és Bom) pedig az egyetlen magyar nyelv? nótába segített be, hogy ez egyszer, utoljára mi is velük együtt kiabáljuk a hibátlan rap-metál himnusz veretes refrénjét, miszerint „én nem leszek ilyen, én nem leszek ilyen / inkább vesszen el minden, de én nem leszek ilyek!!”

Maradéktalanul elégedett vagyok ezzel az estével, hiszen a Stopyt tagjai még egyszer utoljára kihozták magukból, amit a dózsagyörgy-féle parasztmetál megkövetel! Volt táncolható muzsika, vad és ádáz pogó, metálos-gitáros büntetések meg persze hardcore dönglések a mosh jegyében, szóval rengeteg minden, ami egy maradandó búcsúkoncerthez kell! Köszönjük!!

Murphy



    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez