Karthago akusztikus el?adás - 2015.08.18. - Debrecen, Nagytemplom

Duró Csaba - 2015. szeptember 09. szerda, 06:52    

KarthagoMin?ségi rockzenére vágyó emberek gy?ltek össze 2015. augusztus 18-án 22 órakor a debreceni Nagytemplomban. Izgalommal, kíváncsian várva a 36 éve töretlenül sikeres KARTHAGO együttest, akik nem mindennapi helyen adták el? unplugged koncertjüket.

Reklám:

Szerény mosollyal bevonult a jól ismert 5 tag: Szigeti Ferenc, Takáts Tamás, Gidófalvy Attila, Kiss Zoltán Zéro, Kocsándi Miklós

Alapításuk óta együtt, változatlan felállásban bocsátanak ki gyönyör? hangokat, magukhoz vonzzák csodálatos közegüket, a közönséget. Így jött létre ezen az estén is leny?göz? helyen, leny?göz? akusztikus zenéjük, elárasztva a Nagytemplomot élettel, kés? esti koncerthangulatot teremtve.

Vajon egy ilyen különleges helyszínen adott koncerten milyenek a hangok, a fények, az árnyak? Megtudhattuk azonnal, hiszen els? számuk „A fények, a hangok, az árnyak…” cím? volt.

Karthago

Hangszerükkel kezükben, ki-ki rajta ülve, mögötte állva játszottak, doboltak ujjaikkal, pengették a húrokat. Az énekes személye, mosolya, egyedi stílusa és hangja azonnal oldotta a templomban érzett magasztos, csendes, visszafogott viselkedésünket. Takáts Tamás átvette a nagy terem hangulatát, a közönségre folyton mosolyogva, szemét olykor-olykor becsukva engedte ki hangját és mi tudtuk, hogy igen, ez az, ezt a Karthago-t vártuk és a mi lábunk - fejünk sem maradt már mozdulatlan.

Karthago

Nem voltunk fél emberek, hiszen vannak barátaink. Err?l szólt a következ? daluk: „Barátok nélkül…”.

Szigeti Ferenc zenekarvezet? beszélt nekünk arról, mennyire várták ezt az akusztikus el?adást itt a Nagytemplomban, nem játszottak még ilyen szép és különleges teremben és köszönik, hogy itt lehetnek velünk. Mi más is következhetett volna, mint az „Apáink útján…”, együtt énekelve ezer éven át.

Hölgyekhez - akik talán mindent tudnak - szólt következ? számuk, a „Senki lánya..”

Ezután egy kis meglepetéssel szolgáltak, rövid filmvetítés következett. Hosszú id? 36 év, de vajon milyenek lehettek a 80-as évek elején, amikor is sikereikkel megalapozták több évtizedes pályafutásukat? Kuncogások, felnevetések, a zenekar tagjai egymásra mutogatva emlékeztek a régi fellépésükre. Takáts Tamás elmesélte, hogy amikor kisfiának megmutatta ezt a videót, a gyermeke csak annyit mondott: „De jó Apa, hogy most nem vagy olyan „csúnya”!

Karthago

Még mindig a hölgyek voltak a középpontban: „Az asszony a legkomolyabb dolog az életünkben.” - mondta el Tamás, majd elénekelte a „Néma asszony”-t.

Mivel mindannyian zenészek és tudnak énekelni is, így most Kocsándi Miklós hangja töltötte be a termet. Minek beszéljek, jobb a csend, énekelte „Csak a zene…” c. dalukban. Ebben a szerzeményben is remekül érezhettük az akusztika el?nyét, a közönség hatalmas tapsviharral jutalmazta az el?adást.

Takáts Tamás arról beszélt, hogy gyermekeinknek mi vagyunk a példakép, ezért nem mindegy hogyan éljük kapott perceinket-óráinkat, mit adunk át a következ? nemzedéknek. Legyünk napfény számukra! „Sorsodtól ne félj…” énekelte átszellemülve, a közönség pedig ülve és mégis „táncolva” hallgatta a sors szavait.

Középkorú hölgyr?l szólt a következ? dal, aki mégis több mint ezer éves: Magyarország, „Ezredforduló”.

Újabb meglepetéssel rukkoltak el?: a kivetít? vásznon a 80-as évek közepéb?l, az arab tájegységr?l láthattunk kisvideót, amiben a zenekar tagjai kamu - arabul énekeltek, kígyót b?völtek a sivatagban, arab ruhás leány mászott el? egy ládából, latinos szövegek bukkantak fel. A humoros, nevetésre ösztökél? játékos remix az egykori Magyar Ifjúság c. újságnak szólt, megmutatni, hogy legyen mir?l írniuk. „Haminyó anyó…” bolondozásuk után komolyabbra vették a figurát. „Megkomolyodtunk”, ahogy mondta Takáts Tamás.

„Mert szerettél…” c. dalukkal folytatták, a közönség lecsendesülve hallgatta az érzelmes nótát. Maradtunk továbbra is, nem akartuk, hogy vége legyen, ezért csak dalban énekelték el nekünk az „Indulj tovább…”-ot.

Karthago

Minden daluk után egyre felszabadultabb tapsvihar visszhangzott a teremben, s ?k csak mutogattak nevetve egymásra szerényen, mégis tudva, hogy népszer?ségüket közös munkával, együttes er?vel érték el ennyi évtizeden át. Ez a rendhagyó unplugged koncert tökéletesen megmutatta, hogy a dübörg?, vad és kemény rock-nóták az akusztikus feldolgozás nyomán kristálytiszta, csendes, érzékeny ám dinamikus dalokká és dallamokká szelídülnek.

Karthago

2004-ben jelent meg következ? számuk, a „Hitvallás”. Megtanít ez a dal arra, hogy ha csak várunk, s tétlenül állunk, eltelnek az évek, kár mindenért. Felejtsük el a múlt b?neit.

Talán az este legmeghatóbb részéhez érkeztünk, emlékeztünk: 1981. Székesfehérvár. Meghalt egy fiú. Volt egy fiú. Olyan, mint bármelyikünk. „Requiem”. Szólt a dübörgés. Együtt énekelt minden ember a zenekarral, az örök himnusz szavait ismételve: „Ugye eljössz még?”

Karthago

Még mindig álmodtunk. Távolba utaztunk. Így érkeztünk el a „Keleti éj”-hez.

Szigeti Ferenc összefoglalta 30 évüket, melyet akkoriban méltón megünnepeltek jubileumi óriáskoncertjükön, velünk pedig a „Harminc év után” c. dalukban tették meg ezt.

Vidáman fejez?dött be az este, észre sem vettük, hogy már 2 órája énekelünk együtt. A Karthago felszabadultan zárta a koncertet a Rolling Stones ismert dalával: „I Can’ t Get No…”.

Ezerszer tapsolta vissza ?ket a közönség, hatalmas élményben volt részünk, ’Isteni’ koncert volt!

Karthago

Lelkileg feltölt?dve indult haza mindenki a csendes nyári éjszakában.

 

Tóth Erzsébet – Duró Csaba



Szólj hozzá a cikkhez