Enter Shikari @ Barba Negra - 2015.10.01

Murphy - 2015. október 06. kedd, 06:38    

Habár az új lemezük nem lett annyira kimagasló, mint az vártam volna, mégis azt mondhatjuk, hogy az elektronikával felspécizett poszt-metálcore, brit nagyágyúi népszer?bbek, mint valaha! Mi sem bizonyíthatja ezt a tényt jobban, mint hogy cirka két hónap alatt negyedszer (!) járnak hazánkban!

Reklám:

Nyáron a Campus fesztivál, majd a Sziget után, szeptember 30-án a debreceni Roncsbárban léptek fel - egy nappal kés?bb pedig már Pesten adtak újabb bulit. Magyarországra évek óta újra és újra visszajárnak - nem csoda, hisz a népek zabálják ?ket! Ezúttal pedig a Barba Negra adta a helyet, ahol még koncert el?tt sikerült a parkolóban összefutnom a szerényen sétafikáló énekessel, aki nem sokkal kés?bb a bringára pattant dobossal t?nt el a Fehérvári út irányába…

Kezdés el?tt úgy éreztem magam, mintha egy Depresszió, de legalábbis egy Subscribe koncert kell?s közepébe csöppentem volna. Amerre szem ellátott, 16-18 éves, csiricsáré ruhákban mutatkozó, középsulis lányok lebzseltek (hol barátn?ikkel visítva, hol partnerük kezét szorongatva), s?t, olyan is akadt, hogy anyu-apu halált megvet? bátorsággal a sörpadoknál ülve várta, míg a 13-14 (!) éves kamaszok ki nem tombolják (értsd: vagy hatvanszor le nem fényképezik, háttérben a bandával) magukat. Szóval már nekem kezdett egy kicsit kínos lenni a helyzet, amikor azért felment? seregként a 25-30 éves korosztály is elkezdett szivárogni…

Els?ként, a ránézésre 18-20 év körüli, YouTube-generáció szobavideói által kinevelt suhancokból álló Flatband-et hallhattuk, amely saját bevallása szerint rengeteg inspirációt merített az Enter Shikari elektronikával kevert, dallamokba hajló, poszt-metál zenéjéb?l. Ezeknek a környezetvéd? magyar srácoknak egészen biztosan hatalmas élményt jelenthetett a kedvencük el?tt fellépni – nekünk azonban már koránt sem volt akkora. Színpadi mozgásuk során megmutatkozó lelkességük, dalaik közé ékelt pozitív (és/vagy elgondolkodtató) szösszeneteik, valamint milliószoros köszönetnyilvánításukon kívül nem sok maradandóra emlékszem a kb. 20-25 perces játékidejük alatt. // Ha már mindenképpen ilyesmit, vagyis hazai elektronikus és persze divatos metál?rületet akar(t)ok hallgatni – soha nem hittem volna, hogy ezt le fogom írni -, akkor inkább a Subliminal Merger…

Hacktivist

Alig egy jó fröccsnyi id? múlva már az öt f?b?l álló, brit Hacktivist uralta a színpadot. Szakzsargon szerint rap-metál, ám valójában ennél azért komplexebb a dolog: masszív és rideg, szinte pincemélyre hangolt djent-es gitárokfutamok találkoznak némi hangulatfest? elektronikával, amit kit?n?en szerkesztett ritmusszekció egészít ki, és mindezen zenei alapokra épül rá a vokál, melyet a két frontember prezentál (ordítás vs ritmikus szövegmondás), de néha még a gitáros csóka is beszáll dallamos énekével. Lefordítva: elég passzentos a produkció, amit egyesek a wall of death-ben nyújtott aktivitással, mások pedig véget nem ér? bólogatással jutalmaztak.

Újabb protokoll-fröccsel mulattam az id?t, míg ki nem hunytak a fények, és meg nem jelent a Varázslatos Emberi Agy Enter Shikari-féle változata a háttérben - vagyis az új lemez borítója. Ebb?l az apropóból aztán ill? volt a negyedik korong els? track-jével, vagyis a The Appeal & Mindsweeper I részével nyitni a bulijukat, hogy aztán újabb két, oltári hangulatot generáló, kislemezes slágerrel folytatódjon a szett (Destabilise, Radiate). Míg a többiek a színpadot vették kezelésbe, addig a zöld ingben feszít?, örökmozgó Roughton „Rou” Reynolds fejébe vette, hogy belegázol a tömegbe, és a színpadtól kb. 15 méterre lév? bárpulton fogva el?adni a Sorry, You’re Not a Winner c. klasszikert - mondanom sem kell, hogy a közönség legnagyobb örömére! (Egyébként utána is akadtak még egyéb szimpatikus mutatványai, amikor két kontrolládát egymásra építvén nyert torony tetején ücsörgött törökülésben…)

Enter Shikari

Miután pacsizásban gazdag közönségúsztatással sikeresen visszatért a deszkákra, fejünk leszakadt a Dilinger Escape Plan vehemenciával el?adott There’s a Price on Your Head matekos ?rületét?l, aminek CD-r?l bejátszott végs? etapját a(z immáron cájg fölé görnyed?) gumiarcú dobos, Rob Rolfe pantomim-el?adással járatta a csúcsra, haha! Csak hogy az új anyagnál maradjunk, elhangzott még a Last Garrison, a Myopia, valamint a Torn Apart, és némi szünet után jött az ?rületes elektronikájával mindenkit felrázó, zseniális Slipshod – mely egyébként személyes kedvenc!

Aztán a fináléban helyet kapott két újabb szédületes kislemez-nóta (Rat Race, Paddington Frisk), majd a The Jester, és az Anaesthetist, továbbá megköszöntöttük Rou barátn?jét, akinek egészen véletlenül éppen ma volt a születésnapja, készült közös fénykép is, de a show-nak ezzel még mindig nem volt vége!

Ráadásban a frontember a középen bekészített zongorához ült, és egy szál magában el?adta a több mint epikus Dear Future Historians c. új szerzeményt - melynek végére azért a társai is besegítettek -, majd trombitáját el?kapva a Solidarity és a Zzzonked kett?sével záródott eme fergeteges este. És végre elmondhatom magamról, hogy végre hazánkban is voltam Shikari koncerten…

Murphy



    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez