LEECHER - A világfájdalom és a mackónadrág nem fér össze

- Olvasom mindenhol, hogy kész is van az els? nagylemez, ami a júniusi Hammerrel együtt fog kijönni. Milyennek érzitek?

Anett: Szerintünk egy kiforrott anyaggal állunk el?, mivel sokat játszottuk ezeket a dalokat, többször át is írtuk ?ket, sok verziót kipróbáltunk.

- Láttam ismer?s dalcímeket, igen! És az új dalokat ki szerezte? Egyáltalán nálatok hogyan néz ki a dalírás?

Anett: Ez nálunk érdekesen néz ki, mert egyik tagunk, Ábel Hawaii-on él és onnan küldi nekünk haza a zenei alapokat. ? az egyik zeneszerz?, a másik Ádám (Kutor). ?k megírják a teljes zenei alapot, amire én építem az éneket és a szöveget. Ez utóbbiban Kutor sokat szokott segíteni.

- És a többiek nem is vesznek részt a folyamatban?

Anett: Majd ?k megmondják!

Dávid: Én még a dobos dolgokhoz annyit f?znék, hogy a dobalapot is megírják a dalszerz?k, majd én kicsit a saját ízlésem szerint feltuningolom. Alapvet?en úgy történik a dalszerzés nálunk, hogy az összes szólamot kitalálja az illet?, majd egyenként csiszolgatjuk ?ket. Természetesen csak a zenei alapra gondoltam, a szöveg és a dallam kizárólag Anetté.

Anett: A szöveg néha a Kutoré is.

Ági: Én pedig az Ábel múzsája vagyok, aki a dalokat ihleti!

- A lemez végül is koncept album lett?

Anett: Eredetileg nem terveztünk koncepciót. Aztán, amikor a borítón és a lemezcímen gondolkodtunk, észrevettük, hogy gyakorlatilag egy téma köré építettük majdnem az összes dalunkat: az emberek vakságára a világ, a többi ember iránt. Arra, amikor valaki nem veszi észre a körülötte történ? dolgokat, elvakultan cselekszik. Gondolok itt például a No More cím? dalunk f?h?sn?jére, aki nem veszi észre, hogy ki kellene szakadnia a veszélyes környezetéb?l, vagy a Lights Outban arra az érzésre, amikor ráeszmélsz, hogy nem is láttad eddig a barátaid igazi arcát.... Úgyhogy ez végül is egy nem tervezetten koncept lemez lett.

- Egy kicsit belemehetünk elemezgetésbe is? Mir?l szólnak a dalok? Igazából arra gondolok, Anett, hogy téged mi indít szövegírásra.

Anett: F?ként saját élményekb?l dolgozom. A Leecher zenéje egyébként is melankolikus és ehhez nagyon jól illenek a szomorúbb témákat feldolgozó szövegek, például csalódások. Kutort szintén hasonló dolgok szokták motiválni.

- Akkor nem is írtatok még olyan dalt, ami kifejezetten vidám? Bizonyos zenekarok ezt mesteri szintre fejlesztik!

Anett: Nem! A zenéhez nem is illene. Pedig egyébként nem vagyunk befordult, zárkózott emberek, nagyon vidámak vagyunk! Bár ezt a múltkori interjúban is mondtam. De talán mindenki itt éli ki a szomorúbb oldalát.

- Értem. Lehet is benne valami... A metal amúgy is egyfajta szelepként m?ködik, ami által az ember kiereszti a fáradt g?zt. Mikor meghallgattam az All The Stars szövegvideóját, egy sokkal metalosabb zenei irányt véltem felfedezni... Ez jellemz? lesz az egész lemezre?

Dávid: Igen, ezzel én is egyetértek, hogy a metál jó megoldás erre.

Anett: A fáradt g?zre vonatkozó dologgal abszolút egyet értek! Kicsit talán megkönnyebbülünk mi szövegírók, amikor egy-egy kellemetlen élményt sikerül kiírnunk magunkból.

Dávid: Az All the Stars talán azért lehet kicsit más, mint a korábbi dalok, mert azóta is kicsit változott a stílusunk, ami persze nem lesz zavaró a lemezen. De a régebbi számokhoz képest új irányt jelent valamennyire.

- Igen, én most pilláztam egy nagyot, mert ott voltam a múltkori TOE nagykoncerten és kifejezetten félénk benyomást keltettetek! Nem azt akarom mondani hogy rossz volt, csak ezt a dalt és az új irányt sokkal er?sebbnek és magabiztosabbnak érzem az ott tapasztalthoz képest. Mi történt hát?

Anett: Hogy érted pontosan, hogy félénk?

8. Hogy meg voltatok szeppenve! Vagy csak nekem t?nt úgy, és csak az elején....

Anett: Ez egy nagyobb és jelent?sebb bulink volt, úgyhogy egy kicsit lehet, hogy tényleg meg voltunk szeppenve. Általában többet szoktunk mozogni, pörögni, de most inkább a zenére koncentráltunk.

Ági: És ez a felállás még nekünk is új volt. Sajnos kevés volt a játékid?, így pont mire bemelegedett a hangulat, már vége is lett a koncertnek.

- Ha már a koncerteket emlegettük fel, mikor lesz olyan, hogy önálló Leecher nagykoncert, vendégekkel? Szerintetek mi kell az érvényesüléshez az itthoni színtéren?

Anett: A legfontosabb a széleskör? ismertség! Abban bízunk, hogy a lemez Metal Hammer mellékletként olyan emberekhez is el tud jutni, akik eddig nem hallottak rólunk és megszeretnék a zenénket. Ha ez sikerülne, akkor talán gondolkozhatnánk önálló nagykoncertr?l is, de ahhoz még sokat kell dolgoznunk. Nem ártana például még egy jó klip, de rajta vagyunk az ügyön.

Dávid: Illetve úgy gondoljuk, hogy nem annyira a rétegzenéhez tartozunk, mint egy darálósabb metál válfaj, és ezért még több ember fog megkedvelni minket.

- Igen, ezt a legtöbben zenekaron belül oldják meg, de láttam én már nem egy igazán jó low budget klipet. A zenekarnak van "kreatív agya", aki foglalkozik ilyesmivel?

Anett: ?k pont nincsenek itt! Az All The Stars videó például majdnem teljes egészében a Kutor m?ve (az ötlet és a kivitelezés is), de az Ábelt?l is sok kreatív ötlet érkezik, f?leg zenei téren. Egyébként a zenekar igyekszik mindent magának intézni, nemcsak a költségek miatt, hanem mert így minden pont olyan lesz, amilyet szeretnénk, és mert élvezzük is!

Dávid: És nem utolsósorban affinitásunk is van a dolgokhoz szerencsére, ezért inkább házon belül oldjuk meg, amit csak lehet

- Netán van kreatív kolléga a zenekarban? Fotós, grafikus?

Dávid: Hivatásos szakemberünk nincs, de Ábel és Kutor elég jól értenek mind elméleti, mind gyakorlati szinten a grafikai dolgokhoz

Anett: A grafikusunk egyértelm?en Kutor. Az el?bb elfelejtettem mondani, hogy a borító teljes grafikája neki, valamint Ábelnek köszönhet?. A fotósaink általában az ismeretségi, baráti körünkb?l kerülnek ki.

- Csak azért kérdeztem, mert én az vagyok, grafikus, és szembet?n? volt a fotók és a megjelenés igényessége, f?leg a fotók!

Anett: Köszi, ennek örülünk, mert igyekszünk erre odafigyelni. Azt gondoljuk, hogy igenis a küls?ségekre is adni kell, mert vizuálisan is meg kell fogni az embereket. Manapság ez nagyon fontos dolog. Különben hitelét veszti a zene. ...Ha világfájdalomról énekelnénk mackónadrágban!

Dávid: És ugye el?ször vizuális élményt jelent a lemez, utána csak zenei, ezért mindenképp igényes munkát szerettünk volna kiadni a kezeink közül

- Igen, ez igaz! Visszatérve a koncertekhez, a pesti "életetek" hogyan néz ki? Mennyit játszotok hazai pályán? Ilyenkor mit tapasztaltok, van már masszív rajongótáborotok, vagy csupán érdekl?dnek irántatok az emberek?

Ági: A hazai pályát tekintve, kb. havi egy koncertet szoktunk vállalni. Ennek egy része már "bejáratott" közönség, akik mindig szívesen visszajárnak a koncertjeinkre.

Persze emellett minden koncert egy új lehet?ség is, hogy új emberek ismerjenek meg minket.

Anett: Mivel a (szimfonikus) metál mindenképpen egy rétegzene (még ha mi egy populárisabb fajtáját képviseljük is), masszív rajongótábort kialakítani nem könny?, eleinte csak a hasonló stílusú bandák tagjait jelenti, akikkel megnézzük egymás koncertjeit. Bár szerencsére már ezen felül is van egy közönség, akik rendszeresen jönnek a bulijainkra, kíváncsiak ránk.

- Igen, azért az itthoni szimfo-metal réteg elég vékonyka! Kikkel szoktatok és szerettek együtt játszani?

Dávid: Abból a szempontból nincs különbség, hogy kit szeretünk vagy kit nem, mert mindenkivel jól ki szoktunk jönni, m?fajtól függetlenül is. De sajnos az tényleg igaz, hogy nincs sok szimfo-metal zenekar itthon.

Ági: A legutóbbi TOE-s koncertünkön is nagyon jól éreztük magunkat, ez a "párosítás" akár egy jó irány lehet a kés?bbiek folyamán is.

- A nyári koncertekkel, fesztiválokkal mi a helyzet? Szerintem valamelyest benne vagytok már a köztudatban, és erre még inkább számítani lehet majd a Hammeres megjelenés után. Egy csomó kapu ki fog tárulni el?ttetek, remélem!

Anett: Ezen a nyáron még semmiképp! A lemez júniusban jelenik meg, így a nyári fesztiválokról már igencsak lemaradunk. Ezért inkább az ?szi, vagy a következ? évi fesztiválokra fogunk koncentrálni. Ami azért nem baj, mert legalább kis leveg?höz jutunk. Nagyon s?r? id?szak ez nekünk és akármennyire érdekes, legalább ugyanannyira fárasztó és idegtép? is néha. (F?ként a sok adminisztratív elintéznivaló miatt, amik helyett inkább szívesebben zenélnénk…)

Ági: Igen, most els?sorban a lemez megjelenésére koncentrálunk. Szeretnénk, ha a zenénk sok emberhez eljutna, ami egy kis id?be is telik, a nyár most err?l fog szólni. Nagyobb lemezbemutatót az ?szre tervezünk, ami iránt reményeink szerint így már egy népesebb tábor fog érdekl?dni.

- Kíváncsian várom, én biztos ott leszek! Ami viszont a promóciót illeti, kézenfekv? módon itt van a nemrég indult Rádió Rock. Azon még nem gondolkodtatok hogy a rádiók felé is nyissatok? Akár egy interjú, akár egy beküldött dal erejéig. Szerintem fantasztikus lenne, ha a reggeli kávé mellé Leecher üvöltene a rádióból!

Ági: Igen, ez nekünk is szerepel a terveink között!

Anett: Nyitottak vagyunk ilyesmire is, persze. Bár nem tudom, mennyire lesznek nyitottak ránk a rádiók (ahhoz meg talán túl metál vagyunk), de egy próbát mindenképp megér!

Kárhozottak Királyn?je