Tankcsapda: Mindenki vár valamit

Murphy - 2006. szeptember 26. kedd, 09:25    


Vissza a régi idõkbe
 
Magyarország legnépszerûbb rocktriója (végre megint) valami zseniálisat alkotott! Mostani lemezük szakít az elõzõek hangulatával, visszakanyarodik a régebbi ’Csapdához. Kevesebb lagymatagság, popszerûség, sokkal több rock and roll!
Reklám:
A TCS soha nem volt bent a kedvenc magyar rockbandáim listájába, ám ettõl függetlenül ott volt néhány régebbi nótája, amiket szerettem. (Jönnek a férgek, Tetoválj ki, Magzat a méhben, Kapd be a horgot, R’n’R rugója stb.) Aztán, ahogy ez lenni szokott, kezdeti szûkös rajongótáboruk után rendesen megindultak: boldog-boldogtalan õket kezdte hallgatni. Vették az adást, és a népszerûségért cserébe õk is lejjebb adták a mércét. Ezután következett a banda ún. popularizációs idõszaka: a híres Mennyország Tourist tekknós remiksze, további könnyen emészthetõ dalok, rádióbarátság meg klipek orrba-szájba stb. Nem csoda, hogy rövid idõn belül õk lettek hazánk legnépszerûbb (és legpopulárisabb) rockegyüttese.

Aztán valami történt. Talán úgy gondolták, hogy megmutatják az old-skool rajongóknak: él még bennük a régi rock ’n roll láz; az újaknak pedig, hogy van egy durvább oldaluk is. Telitalálat, mást nem mondhatok.
 
Rock a nevem - robban be az elsõ szerzemény, amely Lukács Laci egyfajta zenei hitvallását tükrözi. Na jó, nem kell egybõl az Acélszív, a Bûnöm a Rock vagy egyéb sisakmetálos, magyarán magasztos metálhimnuszokra gondolni; amúgy se állna jól neki a tetõtõl-talpig bõr meg a sárkány megölése =) Saját stílusában viszont nagyot alkotott!

A Nem kell semmi egy amolyan igazi pörgõs kis dalocska. Punkos indentitással utasít el mindenféle dolgot, szabályokat szeg, lázít meg az egyik legjobb idõtöltésre, a piálásra bíztat, hogy aztán végcélként másnaposak legyünk. Nem rossz, sõt a postás klippel egyenes állat; bár az agyatlan rímek hallatán néha mégis elhúzom a számat…

Johnny régebben Hollywood-ba készült, azóta már megjártuk Riót is, most pedig California Über Alles a tárgya aktuális utazásunknak. Iszonyúan zsíros, döngetõs riffek halmaza, talán az egyik legjobb szerzemény az albumon. De ez a súlyos zakatolás pedig csak nem akar leállni! Egy van címmel tovább folytatódik, ahol is ismét egy bitangul megszerkesztett nótát kapunk.

Füst és Lábdob címmel ismét (mint már annyiszor) egy csajozós sztori kellõs közepébe kerülünk, ezúttal egy durva szakítás került terítékre. Ha már kidobott a nõd, legalább a zenét élvezd lehetne a mottója.

Lassabb tempó és jóval merengõsebb atmoszféra. Káromkodást kívánó hangulat, ordibáció meg egy csepp hörgés. Nagyjából így lehetne jellemezni a Mindenkit.

Bevadult kezdés után az bontakozik ki szépen lassan, miszerint egyáltalán nem kell eldobni magadtól az életet, van még remény. Mégpedig Az alagút végén.

A holnapot éljem túl egy pörgõs buli nótára sikerült, mást nem igen tudok róla mondani, ahogy az Irgalom nélkül nevûrõl sem. Bár ez utóbbi a lassabb kategóriások közé tartozik, és eléggé súlyos szöveggel bír.

Õrült tempóban zajlik az egész Dávid és Góliát; nyomulnak ezerrel, ahogy kell! Dallama könnyen belopakodik az ember agyába, és jó idõre ott marad, hozzá a szöveg, na az sem kutya…

Az utolsó elõtti Minden szó sem rossz, bár a szövegét nem tartom valami nagyra. A szomorús Hiányzol-ról ugyancsak ezt tudom mondani.
 
TANKCSAPDA diszkográfia:

Baj van! – 1989
Punk and roll – 1990
A legjobb méreg - 1992
Jönnek a férgek - 1994
Az ember tervez - 1995
Eleven – 1996
Cause for sale - 1996
Connektor 567 – 1997
Ha zajt akartok – 1999
Tankológia – 1999
Agyarország  - 2001
Baj van (remastered) - 2002
Élni vagy égni – 2003
A legjobb mérgek (Best Of ) – 2004
Mindenki vár valamit - 2006

 
Murphy


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez