Alestorm, Aether Realm, Troldhaugen @ Barba Negra - 2017.10.01.
Ezen az őszi vasárnap estén ismét hazánkban látogatott a Sörvihar marcona legénysége (fedélzeten ezúttal egy magyar gitárossal), hogy dalaikkal a közönséget rabul ejtve szerezzen nekik egy sörben és táncolható, folkos ütemekben gazdag, teljesen legális kalóz-programot!
Amikor nem sokkal hét óra után a helyszínre érkeztünk, már minden elleptek a Captain Morgen feliratú fejfedőt viselő egyének, és persze már javában tolta a Krokodil Dundee országából érkezett Troldhaugen nevű formáció. A szürke, testhez feszülő rucikban - széleskörű vokális adottsággokkal rendelkező, nagydarab énekesük élénksárga hasitasija már-már szinte könnyeket csalt a szemembe - pompázó ausztrálok avantgarde felé hajló zenéjét nem igazán lehetett kategorizálni. Elvetemült színpadi show-jukat sem, amúgy. Élénk és harsány szinti-témákkal a végletekig fokozott, folkos beállítottságuk mellett már-már egy giccses űr-trash-disco jellegét öltötték magukra – néhány őrülten pulzáló dalrészlet simán elmehetett volna mondjuk egy Enter Shikari vagy egy We Butter the Bread with Butter nótába. Elmebeteg muzikális katyvaszuk engem simán arra ösztönzött, hogy hazaérve egy kicsit behatóbb kezdjek el foglalkozni velük. Például ilyesmi track hatására:
Másodikként az amerikai Aether Realm csapott a húrok közé. Megfelelő mennyiségű szintiszőnyeggel színezett, folkos hangvételű, dallamos death-metáljuk úgy ment el mellettem, mintha ott se lett volna. Vehemensen nyomták a srácok, nekem mégis túlontúl egysíkúnak és fantáziátlannak tűntek egymás után következő tételeik, bár lehet, hogy csak azért mondom ezt, mert nem vagyok e műfaj nagy (sőt semekkora) rajongója. Mindegy is, nem zavartak sok vizet.
Hatalmas sárga felfújható kacsa került a színpad közepére, meg a krokodilos ALESTORM zászló a háttérbe, aztán pedig nem sokkal kilenc óra előtt felhúztuk a horgonyt, és messzi vizekre hajóztuk ezekkel a mindig kalandra (és persze alkoholra) éhes skót kalózokkal! A Gloryhammer-ben is játszó Christopher Bowes énekes/billentyűs „kapitányra” aztán nem lehetett semmi panaszunk, ugyanis minden megtett, hogy senki se maradjon gyáva szárazföldi patkány, helyette együtt énekeljen és táncoljon vele – vagy alkalom adták ütemesen csapkodja levegőt. A dalok közben végig jópofán tréfálkozott a zenekar tagjaival – köztük a Wisdom-ból 2015-ben igazolt magyar gitárossal, Bodor Mátéval –, és viccesen kommunikált a közönséggel; alapvetően vidám személyisége már az első percekben megmutatkozott. A kalózkalapokban önfeledten táncoló közönség részéről pedig szintén hamar mozgásba lendült a felfújható gumizsiráf, a légbuzogány, a műpisztoly, a PVC-kard és más hasonló harci kellékek!
Mivel legújabb, No Grave But Sea lemezüket turnéztatták, a műsor gerincét az új dalok képezték, úgymint a címadó, Mexico, Bar ünd Imbiss, Alestorm, Fucked with an Anchor stb., mellett pedig olyan koponyás-csontos klasszikusok kerültek elő, mint a Keelhauled, Magnetic North, Shipwrecked, Captain Morgan’s Revenge vagy éppen a Drink. Műsoruk jó háromnegyedénél pedig felhívták a színpadra Troldhaugen eléggé testes énekesét, aki miután egyszerre két üveg nedűt fogyasztott el, és vokálisan segítette kis az egyik (zenekar részéről) felkért technikus akusztikus gitárjával bővült dalocskát, teljesítményéért cserébe még megitatták egy cipőből, haha!
Mást nem tudok mondani, minthogy fantasztikusan vidám este volt, amely során jókora színes csokorral nyújtottak át nekünk rablott kincseikből ezek a hét tengert megjárt skót gazfickót!
Murphy
