Ideas - Egység

Nagyjából a 2008-as Főnix óta követem őket, a 2011-es Őrizd a szíved albumtól is rendesen elájultam, AZ igazi szimfometal csodaság volt, az első daltól az utolsóig tele csodálatos szintiszőnyegekkel és énekdallamokkal. Ehhez képest az Egység meglepően más képet mutat: energikus, gitárorientált, súlyos riffektől roskadozó, tűpontosan kimunkált dalok sorakoznak a lemezen, amelyek erősen emlékeztetnek a Főnix éra dalaira. Kissé vissza is kanyarodtak Anitáék ehhez a korszakhoz, csak hát…sokkal érettebben adják elő. Olyan dalcímeket, mint Felelős vagy az életedért, Döntés, Egység, nem is lehet félremagyarázni. Maga az Egység lemezcím is arra akar utalni (szerintem), hogy ha önmagával egységbe forr az ember, akkor bármit elérhet, amit akar. De ezt már mindenkinek a szubjektív ítéletére bízom, hogy mit lát és mit hall bele.

Mint az előbb említettem, szinte megdöbbentőnek hatott az Őrizd a szíved majdnem sziruposan slágeres dalai után ez az energikus, metalos riffelés, de hamar hozzászoktam. Olyan nevek jutottak eszembe, mint a kései Amorphis és/vagy az Evergrey, mert elég sok hasonlóságot mutat az új anyag, csak éppen a Tom Englund-féle depresszív hangulatingadozások nélkül. Anita sokkal pozitívabb szövegeket ír, és bármit is hallottam eddig tőlük, mindig az volt az érzésem, hogy nem a sötétségbe akar taszítani, hanem inkább irányt mutatni a fény felé. De fogalmazhatunk úgy is, hogy még sosem fordultam be IDEAS dalok hallgatása közben, haha! Ugyanis nem kevés progresszivitás szorult az új nótákba, de abszolút nem bánom, mert ahogy pörögtek egymás után, kezdett összeállni egy nagy egésszé a lemez. Nekem nagyon is bejött ez az újfajta szemlélet, mert egy olyan oldalukat bontakoztatták ki a srácok, amit eddig még nem hallottam. Mintha mostanra érett volna be igazán a zenekar jelen felállása.

Azért akad egy-két nemszeretem momentum is, és ezt most teljesen építő szándékkal írom. Némelyik dalban (egyik azt hiszem a Döntés című…) valahogy nagyon idegesítő módon sikerült odakeverni a férfi vokált, ami egyébként ötletnek nem rossz, de talán nem így kellett volna megoldani. Olyan esetleges és értelmezhetetlen hatást kelt. Mármint hogy minek is van az ott? Csak nagyon halkan lehetett kivenni, ahogy aláénekel Anita énekdallamainak, és inkább zavarta a fülemet, mint sem simogatta volna. Krisztiánnak amúgy egész kellemes az orgánuma, de vagy ki kellett volna venni azt a háttér vokált, vagy pedig teljes refréneket, verzéket kellett volna kapnia, mint Marconak a Nightwish-ban. Sőt, szerintem el lehetne gondolkodni egy-egy férfi vendégénekesen, duetten. Na, az sokat dobott volna a dalokon!

Amiben viszont nem találtam hibát: a személyes kedvenceim a lemezről az Éberen figyelj! és a Felelős vagy az életedért tételek. Most, ezen az albumon eléggé háttérbe szorult a szimfonikus vonal, és jóval harapósabb, gyorsabb dalok születtek, de ez az a kettő, ahol sikerült egyensúlyba hozni minden részletet. A szöveg, az énekdallam, a zene, a gitárok, minden egyben van.

Ha attól a kis háttér vokálos fiaskótól eltekintünk, azt kell mondanom, megérte várni erre a lemezre. Nagyon sok munka lehetett vele, ez hallatszik. A hangzás is Denevér stúdiós kiadványhoz mérten magas minőségű. Köszönöm az élményt, és gratulálok!

Dallista:

1. A Költő (A Történet Alkonya) / The Poet (Twilight Of A Tale)
2. Kezdetek / Origins 
3. Éberen Figyelj ! / Stay Awake 
4. Egy Lépés / That One Step 
5. Nem Ígérhetem / I Can’t Promise 
6. Felelős Vagy Az Életedért / You Are Responsible 
7. Döntés / Decision 
8. Egység / Oneness 
9. A Legsötétebb Éj Után / After Midnight 
10. Csillagokban Élek / Living In The Stars 
11. Hívj Engem ! / Just Call Me

10/9 pont

Kárhozottak Királynője