Annyira elterjedtek lettek újabban ezek a szupergruppok, hogy az emberek egy része fanyalogva veszi az adást az újabb és újabb ilyen jellegű bandákról. Bár még ha agyban el is utasítják ezeket a kezdeményezéseket, azt azért nem vethetjük véka alá, hogy számtalan esetben bizony a színvonalas zene iránti szeretet győzedelmeskedik ezek fölött a sztereotípiák fölött.

Valójában nem ismerek egyetlen Ukrán metal zenekart sem, legalábbis eddig nem ismertem. Azonban pár hete megváltozott ez a helyzet, a youtube-on rábukkantam e zenekar pár dalára, meghallgattam őket, és egyből éreztem, hogy ez az én zeném.

A ´92-ben alakult norvég blacker Gorgoroth sosem volt mentes a balhéktól, ám az eddigi rendkívül gonosz hírüket sikerült a szappanoperák intrikus világába konvertálni. A pereskedés mellé margóra biggyesztett homoszexualitáson vajon még mivel lehet felülemelkedni?

Íme, a rég várt pillanat. Legalábbis számomra, de azt hiszem azért rajtam kívül is vannak még idehaza pár ezren, akik már tűkön ültek a megjelenésig. És eljött a szürkék napja. Az tény, hogy nagyon sokat vártam ettől a lemeztől, s ennek meg is volt a maga oka, hiszen Tony Kakko-t és csapatát mióta megismertem, nem bírtam bennük csalódni.

Azt hiszem joggal nevezhetjük a norvég Darkthronet legendásnak, éspedig nem csak black metal berkeken belül, hanem általában véve, mint jelenséget. Polírozott lemezekhez szokott fülnek nem ajánlott egyetlenegy lemezük sem, ezt jobb lesz ha már az elején leszögezzük.

Mielőtt elkezdtem volna írni a lemezről, körbenéztem a neten. Kíváncsi voltam, hogy mások is hasonlóképpen vélekednek –e az új „Szulfi” albumról, vagy egyedül maradtam. Sajnos nem.

Forging The Future címmel a Relapse Records egy helyes kis áttekintést nyújt az aktuális, mostanság futó extrém metál bandáiból. Ez a 13 számot magában foglaló, ötven perces válogatásalbum minden ínyencségre éhes rajongónak asztalára kívánkozik!