Ez a Rockfeszt nevezetű rockfeszt épp a „na majd idén már elmegyünk“ típusú mulatságok közé tartozott nálam és kis barátaimnál...idén már tényleg elmentünk, még ha csak szombatra is, de elmentünk.

Vannak olyan bandák, amiknek az eljövetelét a rockszakma nagy örömmel veszi, hiszen a muzsikájuk garancia a kiváló minőségre. Az általam nagyrabecsült, és már közel 20 éves irántuk érzett rajongási múltammal rendelkező Seattle-i (USA) Queensryche ilyen.

Eljött. Több mint 3 éve vártam ezt a napot, és itt van. Este 7 óra fele odaértem a Dürer kerthez, ahol már kisebb csoportokban álltak a tizenévesek, szemükben tükröződött az izgatottság, hisz nem akárki játszott nekünk. A punk rock banda több mint 10 éve létezik, több európai turnén túl vannak, és mégis csak most kerül sor az első magyar koncertre.

A szokásos időpontban és helyszíneken, ám idén kevésbé nagy intenzitással és lelkesedéssel, de csak-csak eltoltuk magunkat a „legendás Komnapokra“, hogy megnézzük ugyanazokat a koncerteket, amiket sok éve ismételgetünk már.

Van ez az érsekújvári (SK) motoros kocsma, az Intruders Music Club, ami sokáig igen nagy népszerűségnek örvendett, az utóbbi időben meg mint egy lyukas lufi, úgy ereszt le.

Nem volt problémamentes a múlt pénteki segélykoncert, amit a Heim Pál gyermekkórház megsegítésére szerveztek. Először a Dirty Dance koncertjén történt baleset.

A keményebb zenét kedvelőket Győr egy másik pontján várta a Rollin Wallowin búcsúkoncertje, minket pedig egy fergeteges Rock 'n' Road buli. Azt hiszem, aki Red Rocket helyett, inkább a Vasasba látogatott el, nem csalódhatott döntésében.

A beszámoló kezdetét egészen a 2008-as Sziget fesztivál Floggin Molly-s napjáig tudom visszavezetni , amikor is a Metal Hammer sátornál egymásba botlottunk Esével. "Sörillatú leheleteiben" :) már akkor lehetett érezni, hogy ő és Péter Jancsi előtt még nagy megvalósításra váró tervek állnak.

A tavalyi év számomra sajnos nem a zenéről szólt. Miután visszatértem lengyel honból, kiéhezetten vártam, hogy újra visszatérjek a rockzenei vérkeringésbe. Nyugodtan állíthatom, szerencsésebbek vagyunk lengyel testvéreinknél, nálunk jóval erősebb a fesztiválszezon és nagyágyúkból sincs hiány az utóbbi időkben. Úgy gondolom, nem is kezdődhetett volna ideálisabb koncerttel az új év…

Január 16-án harmadszorra is bedübörgött a Tribute fesztivál a Pecsába. Ennyi slágert rég hallottunk a nagyjából 10 órás zenélés alatt. Az est jelszavai: Maidnem, Holiday, Hand, Cry. Három színpad. 22 zenekar és legnagyobb slágereik. Kis hóesés és sok sör. Eléggé tömör a fogalmazás, de nagyjából igaz.

A karácsonyi bejgli zabálás és rokonokhoz rohangálás után, igazi utó-karácsonyi ajándékként jött ez a koncert. Bár az Auróra már megénekelte a remélem mindenki számára jól ismert számában, hogy Nincs karácsony, de mégis egy ütős kis ünnepi bállal leptek meg minket.

Az első hír, ami eljutott hozzám, hogy ingyenes Supernem koncert lesz Győrben. Rácsodálkoztam, megörültem neki és már el is kezdtem szervezni a baráti társaságot, akikkel elmegyek. Szerintem rajtam kívül még elég sokan így voltak. De aztán persze szivatós lett a dolog.

A hosszú hétvége jót tett a győri koncertkínálatnak és egy laza csütörtöki bulival kezdhette is mindenki az ünneplést. Személy szerint én csak a Lord of the (St)ringsről hallottam ezelőtt a buli előtt, de akkor is csak annyit tudtam, hogy léteznek, úgyhogy izgatottan vártam mit hoz az este.

Ez az éjszaka merem remélni, hogy egy jó hagyományt indított el idén, és jövőre, majd a további években lesz folytatás. Érdeklődésemet ugyan elsősorban akkor keltette fel a rendezvény, mikor a Serenity neve a szemembe ötlött, róluk korábban írtam is ismertetőt a Fallen Sanctuary album kapcsán, de rajtuk kívül persze bőven hozott izgalmat a további fellépők névsora is, de erről majd később.

Ahogy azt egy punk koncert előtt illik, a kezdés előtti órákat elvonulva a világ zajától, pár liter vadász társaságában töltöttük el. Még el sem fogyott az itóka, én már nagyon akartam sietni, mondva, hogy 8kor kezdés! Na ez az, amit nem kellett volna…

Szóbeli érettségi, hatalmas para, vajon el tudok-e menni erre az estére… (persze, nem is az eredmény miatt izgul a kicsi lány, hanem a buli miatt.. széééééép.. ) bíztam benne, hogy gyorsan lezavarom a vizsgát, hogy este már tombolhassak a haverokkal. Főleg, hogy egyik nagyon kedves ismerősöm keverte a zenét…Jelentem: Kívánságom teljesült!

Nem minden szórakozó hely mondhatja el magáról, hogy jótékony cél érdekében szervez koncertet. Nos, a Garaboncziás megtette, nem is akármilyen felhozatallal.

Néhány előzménye volt az estének, egy portálnak köszönhetően sikerült megismerkednem Márkkal, a Szepultúra énekes-gitárosával, aki nagyon várta már, hogy Szegeden koncertezzenek. Végülis, nem bánták meg, hogy ennyit utaztak…

Úgy tűnik, az utóbbi időben komoly divattá vált a rockfesztiválok szervezése, hiszen gyakorlatilag minden második helységben ilyesmivel próbálják feldobni a turizmust. Most Tét is beállt ebbe a sorba, a sokoróaljai kisvárosban kétnapos „Rockfesztet” rendeztek eléggé felemás eredménnyel, már amennyire a vasárnapi program alapján le tudtam szűrni.

Pest után Szegedre érkezett a Betonkeverő. Már délután 4-kor elég sokan voltak a Garabban, pontosabban a hely előtt, élvezték a jó időt.

Nos, ezen az estén egy ismerősöm születésnapját ünnepeltük, de nagyon jó időzítést fogtunk ki az ünneplésre, mert a Solarscream és a Salvus zenélt.

Délután 5-re volt kiírva a fesztivál, de gondoltuk, akkor még úgysem kezdődik el semmi, ezért valamivel később érkeztünk a Népligethez, ahol a Diesel klub (azaz a volt E-klub) található.

Hónapokkal ezelőtt tudtam, hogy ősszel lesz majd egy black metalos est Győrben. Ilyenre rég volt példa, sőt, én igazából talán egyszer sem voltam olyan koncerten, ahol tele lett volna emberekkel a No Stress.

Augusztus végéhez közeledve már illő volt megtartani egy Kárhozottak éjszakáját. Három sötét banda is megmutatta tudását nálunk. A Mors Silenc, a Sentio Ergo Sum és az Evil's Tears.

Nos, ez a koncert is elég érdekesen indult, mivel a koncert napjáig nem volt tisztázott, hogy jön-e a Nevergreen vagy sem. Sajnos megtudtuk, betegség miatt lemondták. Ebből adódóan sokan kihagyták a „fészkelést”.

Elég korán érkeztem a koncert helyszínére (Garabonciás borozó). A délután legnagyobb problémája az volt, hogy a Garabonciás valahogy nem akart sötét lenni, mint egy rémálom... még a függönybehúzások és a lámpák minimális fényerősségre kapcsolásával sem.

Hihetetlen, hogy milyen nehéz volt jegyet szerezni pár nappal a koncert előtt. És mindjárt kettőt ! A buli előtti hétvégén (hivatalosan is), elővételben elkelt minden belépő. Végigpásztáztam az összes fellelhető fórumot, börzét, két napig mást sem csináltam munkaidőben. Ha-ha. Egy-egy darab lézengett az éterben, vagy álló- vagy ülőhelyes, de hogy két darab együtt… Jack barátom szerint, ha valamit nagyon akarok, akkor az univerzum erői mellém állnak, és segítenek utamon. Nos, így is lett. :D

A fent említett három együttes mini turnéjának egyik állomását csíptem el Pesten nemrég.
Mire megérkeztünk, a soproni Amadea már javában zúzott. Eredetileg csak a Katharsysról és az Endless Riverről tudtam, hogy fellépnek, ezért is lepődtem meg, hogy ők is a turné összes állomásán ott vannak.

Vegyes érzelmekkel jöttem haza a június 1-én megrendezett Undead fesztiválról. Már az furcsa volt hogy tüzetesen átvizsgáltak a jegyvételkor (jó, hát vizsgáljanak, úgysincs nálam drog, szesz vagy egyéb alkalmatosság amit nem lehetne bevinni).

Nekem már akkor gyanús volt minden, amikor megérkeztünk Siófokra (2006.08.18.). Megkerestük a Kálmán Imre szabadtéri Színpadot, amirõl eddig csak annyit tudtam, hogy régen is rendeztek ott kisebb koncerteket, de fõleg színpadi darabok bemutatására használják.